Hölgyek! 25-30 évesen egy férfinak milyen vagyonnal illik rendelkezni, mit vártok el?

Tartsa el magát stabilan.

Aki lakást vár el 30 alatt, az komolyan nem tudom melyik országban él...

Sosem voltak elvárásaim, a szívem vitt és nem az igényeim. Rá is faragtam rendesen, mert az első két komoly kapcsolatomban pont az volt a probléma, hogy az illető nem tudott elszakadni a mamahotelből. Nem azzal volt bajom, hogy otthon van, hanem az okával, ugyanis nem azért lakott otthon, hogy spórolni tudjon, hanem mert rohadt kényelmes volt, hogy anyuka mos, főz, takarít, közben meg lehet szórni a pénzt a haverokkal.

Szerencsére harmadszor olyan férfibe szerettem bele, akinél alap volt, hogy a saját lábán akar megállni és arra törekszik, hogy fejlődjön. Nem lehúz és kihasznál, hanem együtt fejlődünk. Mikor megismerkedtünk, nagyjából ugyanott tartottunk megtakarítás szempontjából, így egyikőnknek sincs olyan érzése, hogy a másik teremtette meg a jólétet.

Végre megjelentek a valóban hasznos válaszok is, ez az! :D Ennek örömére én is írok egyet.

Én a legfontosabb helyre azt tenném, hogy nagyrészt egyezzen a pénzügyi kultúránk. Nekem fontos a spórolás, igyekszem félretenni, amennyit csak tudok (viszont nem olyan szinten, hogy semmilyen szórakozás ne férne bele). Nem költekezek fölöslegesen, vagy jóval a "szintem fölött". Idővel szeretnék majd kocsit, saját ingatlant venni, illetve ha lesz gyerek (ez még nagyon nem mostanában aktuális), jó volna, ha nem albérletbe születne. Úgyhogy olyan párral járnék jól, aki hasonló habitusú, hasonló céljai vannak, mert hiába van milliós fizetése, ha eltapsolja fölösleges baromságokra.

Fontos, hogy legyen stabil állása, amiből el tudja tartani magát, tud valamennyit spórolni, illetve nem okoz neki anyagi gondot, ha néha beülünk egy étterembe, elmegyünk moziba, vagy évente egyszer elmegyünk nyaralni (fapados+AirBnB-re, vagy belföldre gondolok, nem ázsiai luxusszállodákra). Ha már egy ideje dolgozik, jó, ha van megtakarítása is.

Előny, ha külön él. Nem kizáró ok az sem, ha otthon lakik, viszont akkor fontos, hogy valamikor azért akarjon elköltözni a szülőktől, tudja, milyen önállóan élni, és el tudja látni az alapvető háztartási feladatokat. Nem szeretném, ha nekem kellene majd kiszolgálnom, vagy tanítgatnom, hogy hogyan kell beindítani egy mosást.

Autó és lakás nem számít, nyilván jó, ha van, de gyakorlatilag a(z alakuló kapcsolatot) semmilyen irányba nem fogják befolyásolni. Pesten lakok, autó ide egyébként sem létszükséglet. Ebben a korban azért amúgy elég ritka, hogy valaki egy lakást elő tudjon teremteni (egy autót még csak-csak) - inkább az fontos, hogy ő is akarja ezeket, nem baj, ha közösen hozzuk össze. :)