Miért van az, hogy a nagy individualista nők azt hirdetik, hogy őket nem érdekli senki véleménye, nekik ne mondja meg senki, de ők ítélőbíróságnak képzelik magukat, ha a férfiakról van szó?

"27 Jólvan Batman"

Mármint Joker, nem? :)

Már ne haragudj, de azt legfeljebb csak egy kisiskolás gondolhatja komolyan, hogy ez a világ, amelyben élünk, igazságos, azaz a "jók" elnyerik jutalmukat, a "rosszak" pedig a büntetésüket. Elárulom tehát, ha eddig nem jöttél volna rá: ez a földi világ nem igazságos. Végképp nem az. Gondolj arra, aki mondjuk egy gyermekkori balesetben örök életére lebénul, ápolásra szorul, s egy tolószékben kell leélnie az egész életét. S arra is, aki egy rablógyilkosságból meggazdagszik, és sosem kapják el. Mert ilyenek is vannak.

A duzzogás pedig, hogy ez a világ így, ahogy van, ilyen igazságtalanul, nem tetszik neked, nem vezet sehova. Csak magadat hergeled, akár igazad van a kifogásaidat illetően, akár nincs. A világ sosem fog a te ideádnak megfelelően átalakulni.

34# nem érzem ezt.

Nő vagyok, rengeteg megalázáson mentem keresztül. Dobáltak szeméttel, kajával, elvették a cuccaim, és sorolhatnám miken mentem keresztül. Önbizalmamat a béka segge alá tették, társaságban még felnőttként se mertem megszólalni. Feldolgoztam, megbocsájtottam, és teljes életet élek.

Amit mindeképpen javasolnék, hogy kezdd el helyettük saját magadat megfigyelni. Miért dühít még mindig ennyire néhány éretlen személy viselkedése? Hogy lehet az, hogy mások el tudják engedni, te meg nem? Kicsit súgnék: általában ez azzal függ össze, hogy te mennyire szereted saját magad.

Ez az egó harca. Az egó szerepe az énvédelem: annak az embernek hangos az egója, aki híján van a megbecsülésnek. Márpedig ha egy ember saját magát nem becsüli, akkor állandóan hiánya lesz, ezt a hiányt pedig kívülről próbálja meg betölteni. A gond ezzel az, hogy a saját magadtól nem megkapott megbecsülést kívülről pótolni olyan, mint egy lyukas vödörbe vizet önteni.

Kiemelted a nárcisztikus viselkedést a hashtagjeid között. Sokan azt gondolják, hogy a nárcisztikus ember önimádó, pedig ennek a fordítottja igaz. A nárcisztikus ember nem szereti magát, és a megbecsülés és szeretet iránti vágyát úgy elégíti ki, hogy másoktól veszi el erővel: verseng, aláz másokat, hogy ő nagyobbnak érezze magát.

Más szavakkal: a csajok baja ugyanaz volt, mint ami a tiéd most. Ők a saját egójukat azzal etették, hogy téged gyaláztak, ezzel viszont a te egódat sértették meg, és most a te egód üvölt a fájdalomtól. Azért vágysz elégtételre, mert vissza akarod tőlük venni, amit tőled elraboltak, de nincs mit visszavenni, mert az már régen kifolyt a lyukas vödrükből, és nekik is ugyanúgy hiányzik.

Neked nem a csajokkal kell foglalkoznod, hanem magaddal. Magadat kell meggyógyítanod, hogy a te vödröd ne legyen lyukas, és meg tudd tölteni magadnak. Akkor az ilyen csajokon csak szánakozva nevetsz majd, és sajnálni fogod őket, mert pontosan tudni fogod, hogy ez az ő szenvedésük, nem a tiéd.

Engem pl két lány csúfolt ált. suliban. Az egyik az osztály ronda lánya volt, kevés olyan ronda nőt láttam mai napig életemben, abszolút meghatározta az életét. A másikról felnőtt koromban értettem meg, milyen önértékelési gondjai vannak, ami miatt tele volt rosszindulattal. Azóta mindketten szépen kinőtték, és igazából teljesen jó a viszonyunk, a csúnya lány bocsánatot is kért.