Mi az oka annak hogy a lányok sosem azokat a fiúkat választják akik megbízhatóak, komolyak, érzelmesek, jólelkűek?

Hadd tippeljek: te ilyen megbízható, komoly, érzelmes, jólelkű fiú vagy, csak a gonosz, felszínes nők egyike sem hajlandó alád feküdni.

Megsúgom: értelmes, tartós kapcsolatnál ezek nem előnynek számítanak, hanem az abszolút alap, a rajtengedély. Számtalan fickó van, aki pontosan ugyanezt hozza, így ha nincs semmi olyan tulajdonságod (humor, intelligencia, feltűnően jó külső, anyagi javak, kinek mi a fontos) amivel kitűnhetsz a tömegből, akkor csak egy leszel a szürke egérkék közül.

14.

Ilyenkor egy kicsit elhajlik afelé ez az egész, hogy kvázi tökéletesnek kell(ene) lenni. Maximum olyan "hibák" férhetnek bele, amik nem is hibák: "Túl tökéletes", "túlságosan maximalista" meg ilyenek.

Ugyanez fordított nemekkel is igaz. Csoda, hogy egyre több ember zuhan meg lelkileg? Nem.

16.

Na igen, de amikor elméleti téren kerül fel ez a téma - mindegy melyik kérdés alatt - valahogy mindenki rögtön kiállít egy olyan elvárás-listát, ami így rajzfilmesen végiggördülne kétszer a bolygón.

Élőben nem ez megy, de csak papíron - például itt is - igen. És mindkét nemre értve, csak vannak akik nehezen - vagy sehogy sem - tudnak fogalmazni.

A kérdés általánosít és helytelenül. Sok lánynak bejön ez.

De leírom a saját tapasztalatomat és talán érthetőbb lesz.

Amiket írsz, azok FONTOSAK. Sok pasi ott rontja el a dolgot, hogy egyszerűen betoji.

Nem 1x fordult elő velem, hogy volt egy férfi aki tetszett, de láthatóan félénk volt. Nem emelkedett túl ezen, nem volt tökös. Volt akinek baromi egyszerű dolga lett volna, rendezvényen, kicsi alkohollal oldottan, még en mentem oda hozzá valami hülyeséggel. Előtte már hónapokig nézegettük egymást, ez nyilvánvaló volt. Nem volt alkalom. Majd lett. És akkor amikor lett volna lehetősége nem szedte össze a tökeit. Persze benne van a pakliban, hogy nem is akarta, csak akkor az ember meg nem érti miért szemeztünk előtte hónapokig, miért fordult utánam az utcán stb. Oké, hogy félénk, én se vagyok nagy pasifaló, de ennél egyszerűbb út nem is adódhatott volna.

Aztán ez meg megint egy negatív löket volt az önbizalmamnak. Sokáig hittem azt hogy vagy ennyire szar vagyok, vagy én rontottam el.

Több hasonló is volt.

Volt nem olyan rég egy férfi akinek eleg lathatóan bejöttem. Kedvelem bár én többet barátságnál nem akarok tőle és talán egy kicsit ellentmondásos is lesz, de basszus a nők néha ilyenek. Jó lett volna látni, érezni, hogy összeszedi magát, felbátorodik és kicsit egyértelműbben udvarol (nem kisfiú, 30 éves). Változtatott-e volna az érzéseimen? Nagyon nem hiszem, de egy nőben sok dolog meg tud változni, ha azt látja a férfi tesz ÉRTE. Ha udvarol, ha megy, ha nyíltan kifejezi az érdeklődését.

Ő meg, hát ilyen tini fiús szárnypróbálgatásai voltak. Ez meg nem indít el bennem semmit.

Most is van valaki, akinek LEHET bejövök. Nem sokszor találkoztunk, a testbeszédéből sejtem, de mondom nem biztos. Talán nekem is bejönne, ha nem lenne félénk.

Rájöttem hogy nem jön be a félénk típus. Marmint bejönnének az emberek, csak ezzel a félénkséggel lelohasztják az ember kedvèt. Nem lépnek, a bátorításra se, ezzel teljesen megtépázva az önbizalmam. Nem éri meg.

Aki akar valamit, az tegyen értem. Mindegy miről van szó. Az bejön ha làtom hogy akar.

Visszatérve, igenis KELLENEK az érzelmes, rendes, jólelkű srácok, de csak akkor ha nem félnek egy lánytól és lépnek ha érdekli őket valaki és ezt ki is mutatják.