Nagyon csúnyán viselkedtem vele, hogy próbáljam visszaszerezni?

Van egy lány, akivel haverok voltunk nagyon sokáig, egy baráti társaságban mozogtunk. Akkor még komoly kapcsolatom volt, tehát tényleg haver volt.

A kapcsolatomnak vége lett, és akkor kezdtem észrevenni úgymond. Azt, hogy amúgy mennyire csinos, szép, hogy milyen kis kedves dolgai, szokásai vannak. Egyre többet beszélgettünk kettesben, írogatni is hajnalig írogattunk egymásnak. Minél jobban megismertem, annál inkább odavoltam érte. Nem csak külsőre volt 10/10, de okos, értelmes volt, tényleg bármiről tudtunk beszélgetni. Érdeklődő és törődő volt, mikor egyszer írtam, hogy beteg vagyok, ideállított egy nagy lábasnyi levessel és csinált mellé sült csirkét és krumplipürét is, merthogy neki az anyukája mindig ezt készíti, ha beteg és azonnal jobban van tőle.

Randira hívtam, örömmel igent is mondott, de egy farok voltam és nem mentem el, úgy, hogy nem is mondtam le. Láttam, hogy írt, hívott, de nem reagáltam, egyszerűen lefagytam, megijedtem, nem tudom. Azt éreztem, hogy túl jó lenne ő nekem és felesleges is belekezdeni bármibe.

Utána próbálkoztunk ezzel a barátság extrákkal dologgal, az ott lett agyonvágva, mikor próbált megcsókolni, de mondtam, hogy nekem az csak párkapcsolatban oké, szexkapcsolatnál inkább ne. Szerinte ezzel megaláztam és ennyi erővel kvához is mehettem volna.

Ezt követően átment teljesen passzív agresszívbe a viselkedése, nem szólt hozzám, vagy ha igen, próbált valamivel megbántani. Ezt tűrtem egy ideig, de meguntam és bántottam, szavakkal. Nem tudom, miért, de azt mondtam neki, hogy amúgy soha nem is tetszett és hogy az a lány, akivel akkor ismerkedtem, már a létezésével is felülmúlta őt.

Fél éve nem beszéltünk, ő közben szakot is váltott, a társaságból is kicsit kimaradt. Hiányzik, egyre jobban és úgy érzem, nagy hibát követtem el vele kapcsolatban. Minden lányban őt keresem, azt vettem észre, hogy ő a mérce, azt várom, hátha valaki tud olyan lenni, mint ő. De a közelébe sem érnek.