A helyemben ti folytatnátok a randizást, ha nem érzitek a tüzet, de az összeillést, remek beszélgetést igen? Mi lesz később, ha az elején nincs tűz?

Most voltam egy randin, amit hosszas levelezés előzött meg. Nagyon jókat tudok beszélni a pasival, és olyan jól összepaszol a habitusunk, életvitelünk, jövőbeni terveink. Ez a randi volt az első találkozónk, és minden olyan volt, mint a levelezésünk során: baromi jót beszélgettünk, csak ezúttal élőben. Tetszik is nekem, de nem vagyok rózsaszín ködben.

De olyan rossz, mert a randi során többek közt étterembe is mentünk, és ott, a toalettre menet, találkoztam egy pasival, akivel maximum ha 5 mondatot váltottunk, és volt 1-2 összenézésünk, aztán már mentünk is utunkra. De sajnos, hiába nem tudok erről az idegenről semmit, konkrétan abban a szemkontaktusban, ami volt köztünk, több tűz, több szikra volt, mint a randipartneremmel egész randi alatt!

És elgondolkodtam, hogy minek ismerkedek olyannal, aki nem váltja ki belőlem azt, amit ki lehet? Hiába passzolunk olyannyira, ha nem mozgat meg máshogy, nem? Én olyasvalakire vágyom, akivel nem csak passzolunk, nem csak tetszik, hanem kivált valami mást, valami többet! Ráadásul, ha most az elején nincs rózsaszín köd, akkor te jó ég, mi lesz később?! Teljes laposság, gondolom. Fura, de itt vagyok késő este, egy sok órás randi után, és nem ő, akivel olyan jól tudok beszélgetni, jár a fejemben, hanem a srác az étteremből, akivel véletlenül keveredtünk egy pármondatos párbeszédbe, és akinek ahogy a szemébe néztem, megfordult velem a világ. Az a pár másodperc vele jobban éreztette velem, hogy élek, mint a sok levelezés a randipartneremmel. Ez durva.

A randipartnerem átlagos küllemű, de magyar férfiak közt inkább átlag feletti. Nagyon intelligens, nagyon jól tudok vele beszélgetni, és a rideg tényeket nézve összeillek vele. A másik pasi, akivel összefutottam, szintén átlag feletti, egyértelműen udvarias, kissé titokzatos, de csak mert nem ismerem egyáltalán.