Miért mindig az igénytelenek, és a fura emberek?

Fel fogom tenni azt a kérdést, ami borzasztó megosztó lesz.

Minden mellébeszélés nélkül leírom, mit tapasztalok.

Arra lennék kíváncsi, hogy ennek van-e esetleg tudományos, evolúciós háttere, oka.

Én ápolt vagyok (bi lány, 20), arckezelésre járok, a hajam rendben tartom, környezetem sokszor szépnek hív. Sokan megjegyzik, hogy szorult belém ész. Ki is voltam már közösítve, miszerint, "nem lehetek olyan mint te, neked biztos könnyebb minden" Mások könnyebben szeretnek belém, és sok udvarlóm volt. Engem nagyon sok hobbi érdekel, és művész vagyok. Érzelmi alapú kapcsolatra építek párkapcsolatot. Könnyen le lehet nyűgözni, ha a másik érdeklődő.

Udvarlók.

Hogy eddig milyenek?

szöges ellentétben velem:

Büdös, tanulatlan, ápolatlan (mind nő és mind férfi) kínos.

Vagy tényleg a legalja, melegítőnacis kőbányai élvezők, akik a lapos földben hisznek, egyebek. Nem érdekli semmi ember, vagy sokkal fiatalabb mint én (13-16), illetve vagy túlkoros (60) vagy van párja és hármast keres.

Tényleg egyszer sem volt még olyan, hogy legalább egy pontban értelmesen passzolt volna velem valaki.

Szóval: a kemény kérdés:

a kevésbé ápolt, kevésbé okos embereknek, miért hajlandóságuk a végletekig kergetni egy teljesen más értékrendű embert?

Vagy mitől lesz rá gondolatuk, hogy be fogom majd fogadni mindezt?

Ha ennyire vonzó vagyok mégis, akkor nem bújkál bennük egy kis félelem, amitől pl: illedelmesebben kérnek meg valamire?

"szia, tali?" - nulla tisztelettel?

Vagy tényleg csak úgy vannak, bárki jó lesz, és mindent kiaknáznak?

Nekik is járna a boldogság, de valami oka biztosan van, hogy nem a saját osztályukból várnak szerelmet, hanem egy teljesen más világból....

Azoktól is kérdezem, akik hasonló képpen nőttek fel, hogy mit kellene ez ellen tenni, hogy az "igazi" értékrendű személyeket hozzam be az életembe?

Vagy milyen biológiai oka van hogy tényleg az ellentétek vonzzák egymást törvény néha nem igaz?