Férfiak! Véltek felfedezni hasonlóságot a csajozás és az álláskeresés között?

Mikor leadom a pályázatomat egy állásra és várom a visszajelzést, pont úgy érzem magam, mint régen, mikor gimiben ráírtam egy lányra és vártam a választ.

Az interjún meg úgy érzem magam, mint az első randin a lánnyal, aki igent mondott arra, hogy megismerkedjünk és lesz, ami lesz.

Az interjú utáni elutasítás is pont olyan, mint egy kávézás után a lány kioffolása.

Sőt olyan is volt, mikor egy ösztöndíjprogramra jelentkeztem, hogy azt írták, oda nem vesznek fel, de majd egy év múlva próbáljam meg újra, addig meg mehetek dolgozni a program szervező céghez ingyen. - tehát csajozós időkből: tök jó fej vagy, de legyünk csak barátok, és az sincs kizárva, hogy majd egyszer összejövünk.

Csak kíváncsi vagyok, hogy más is asszociált-e erre a párhuzamra, vagy csak én vagyok így ezzel.