Ha Te vagy ismerőseid közül valaki költözött Erdélybe/Kárpátaljára/Vajdaságba alakuló párkapcsolat (vagy konkrétan már szerelem) miatt: hogy érzed vagy hogyan érezte magát? Jól döntött az ottani gyakori idegen nyelv használat és az... Befejezés lent.

https://www.youtube.com/watch?v=B3Bh2sOXZb8

Régi szép idők.

Nézd, Nagyváradon van 40-45 ezer magyar, Szatmárnémetiben 30-35 ezer. Találni fogsz magyar barátokat, ha szeretnél, és nyilván szinte az összes szolgáltatást igénybe fogod tudni venni magyarul. (A boltokban éttermekben általában dolgoznak magyarok, illetve nyilván vannak magyar tulajdonban lévő helyek is) Mindkét helyen fogsz tudni magyarul ügyet intézni, (Szatmárnémetiben biztos, de szerintem még az idei népszámláláson Nagyváradon is meg fogja haladni a 20%-ot a magyarok aránya).

Vannak magyar iskolák, ahová a gyerekeitek járhatnak.

Debrecen/Nyíregyháza egy köpésre van.

A munkádban mivel otthonról fogsz dolgozni, a nyelvtudás hiánya nem fog hátrányt jelenteni, egy kaja rendeléshez, bolti vásárláshoz, ha esetleg nincs magyar eladó, elegendő nyelvtudást pedig hónapok alatt összeszedsz.

Atrocitásokról (amik ugye Romániában nem nagyon vannak, főleg nem 20%+-os városokban) pedig a lányt kérdezd meg szerintem. Ő biztosan meg tud nyugtatni ezzel kapcsolatban. (nem kell nyilván egyből a költözést felhozni, elég ha megkérdezed, hogy milyen kint magyarnak lenni)

Én azt mondom, hogy vágj bele! Szerintem rosszul nem járhatsz. A lány a családja közelében maradhat, a gyerekeitek pedig kétnyelvűek lesznek.

Vajdasági lányként én mindig megdöbbenek rajta, hogy mi a jó ég vezérel valakit Magyarországról elköltözni a határon túlra, de a szerelem mondjuk valóban elég erős indok lehet. Valakinek. Engem tankkal nem tudnának elráncigálni már Szerbiába, túl a kötelező családlátogatós körökön karácsonykor, pedig Szabadkán nőttem fel, ahol kimagaslóan nagy arányban élnek magyarok és amúgy kifejezetten elnézőek a nyelvi korlátokkal kapcsolatban, sok szerb direkt azért tanul meg pár szót magyarul, hogy ezzel is segítsen nekünk.

Amit az előző javasolt, hogy kérdezd meg a lányt a tapasztalatairól, azért nem gondolom, hogy mérvadó, mert nőként engem soha nem ért egyetlen atrocitás sem a magyarságom miatt. Még valahol szexinek is gondolták a fiúk (kamaszkortól kezdve persze, alatta meg gyerekeket nyilván senki sem bánt, a szerb gyerekekkel meg csak iskolai meg egyéb felügyelt közegben voltunk együtt, szóval sosem volt semmi baj). De az egykori társaságomból a pasik bizony tudnának mesélni. Aki kifejezetten balhés volt, az még a rendőri elbánásról is tud tapasztalatot mondani.

Románia lehet, hogy más, fogalmam sincs róla, de Vajdaság is ott volt a fő kérdésben, és én úgy gondolom, hogy Magyarországról (főleg ha nem valami kis világ háta mögötti faluból, hanem valami normálisabb városból) költözöl a határon túlra, akkor az inkább negatív változás az ember életében, mint pozitív.

Azért nem mennék vissza, mert még a nagy(obb?) vajdasági városok, mint Szabadka meg Újvidék is lerohadt porfészeknek érződnek a szememnek. Teljesen más a városi kultúra, a vonatra nem tudsz feljutni, mert az ajtóban egymásnak mennek az emberek, mert aki fel akar szállni, az egyből tülekedik felfelé, aki meg le akar szállni, az meg csak könyököl kifelé. Az teljesen normális, hogy az iskolai cantinban mondjuk csak ott a hömpölygő tömeg, aztán valahogy előre verekszed magad, de olyan, hogy sorban állás, civilizált viselkedés, az nem igazán van. Ilyen apróságok miatt én már eleve gyerekként is utáltam ott lakni, de mióta elköltöztem Budapestre, hát azóta egy napon nem említhető a két világ. Nyilván Budapest sem a legtökéletesebb hely, de itt az utcákat legalább néha felsöprik, a tömegközlekedés használható, az emberek valamennyire reagálnak arra, ha nem totál egyedül vannak valahol, szóval érted, valahogy nekem civilizáltabbnak érződik itt az élet. És azt látom, hogy írod, hogy a munka esetedben nem releváns, de akárkivel beszéltem a régebbi ismerőseim közül, mindenki azon panaszkodik, hogy nincs munka, kevés a fizetés, még akkor is, amikor egyetemet végeztél, tapasztalatod is van, piacképes is lennél más helyeken. Megkeseredett mindenki, savanyú arcokkal járják az utcákat, és így kb mindent beleng a kilátástalanság szürke felhője. Amikor tíz év után megyek látogatóba és ötszázmilliomodszorra kerülöm ki pontosan ugyanazt a kátyút, amit gyerekként is kerülgettem, az azért elég elszomorító. Azon kívül, hogy néhány házat alkalmanként átszíneznek, az ég egy adta világon SEMMI sem változik, mintha megállt volna az idő valamikor a 90-es évek elején. Most az a nagy szenzáció, hogy Szabadka főterén az ősrégi szétrohadt szökőkutat kicsit átalakították és parkosították. Ugyanazt a díszkövet rakták alá, ami egyébként a réginél volt. Szóval...

Ezek persze lehetnek szigorúan az én egyéni tapasztalataim, amiket az elmúlt évek potenciálisan torzíthattak is. De ez én vagyok, nekem bejött az élet Budapesten, simán lehet, hogy mondjuk Újvidéken is bejöhetett volna, ha abba az irányba megyek tovább, ki tudja, és akkor most azon csodálkoznék, hogy miért költözik minden fiatal Magyarországra, de jelenleg azt nem értem, hogy miért van, aki egyáltalán ott marad.