Milyenek az erdélyi (kalotaszegi/csángó/székely) és a kárpátaljai magyar lányok? Kedves, szimpatikus közeledés mellett: könnyedén nyitnak (nyitottabbak) az anyaországi férfiak felé?

Nekem volt kolis szobatársnőim csángók, illetve egyik legközelebbi barátnőm kárpátaljai. Minthogy mindannyian Budapesten vagyunk, így értelemszerűen a többezer km-es távolság nem igazán faktor az ismerkedésben :) Néha hazautaznak hosszabb időre az ünnepekkor, de egyébként az év nagyobb részét itt töltik. Ezt csak az első válaszolónak.

Kérdező, az én meglátásomban pontosan ugyanolyanok, mint bármelyik másik lány. Vannak dilisebbek, akikkel egyszerűen képtelenség normálisan ismerkedni, vannak nyugisak, de általánosságban azt tudom mondani, hogy akiket én ismerek, ők mind kis falukból érkeztek, és a vallásosságot nagyon beléjük nevelték (bakker, volt párszor, amikor egy jól átbulizott éjszaka után, mintha mi sem történt volna, másnap vasárnap lévén, reggel korán keltek és mentek a legközelebbi templomba- 20 évesekről beszélünk, könyörgöm). De persze, ez nem általánosítható mindenkire, csak mondom, akikkel engem zárt össze a sors, ők ilyenek voltak.

Egyébként van közöttük zárkózott, van közöttük nyitott is, én nem mondhatnám, hogy létezik egy általánosítható kép a külhoni lányokat illetően (én vajdasági vagyok, és jé, minő meglepetés, nem ugyanolyan ott sem ám minden lány).

7: nem mindenki bulizós, vagy diszkózós, de pont ez az- ugyanúgy, ahogy itt bármelyik lánynál, ugyanúgy a kintiek közül is millió fajta van, senki sem ugyanolyan. Van, aki ilyen, van, aki olyan. Valaki szeret bulizni, valaki nem.

Egyébként, azért az, hogy a 3 év kolis időszak alatt elmentünk kemény kétszer diszkóba, nem hiszem, hogy nagy megrontás lenne :D Nálunk a "bulizás" inkább abból állt, hogy összegyűltünk valamelyik szobában többen, iszogattunk, beszélgettünk, bolondoztunk, néha társasjátékoztunk. Az is tud ám fárasztó és hajnalig tartó lenni :)