Mit kéne reagálnom ezek után, hogyan mondjam meg?

Igazából, amit most csinálsz is egyfajta játszmázás. Ahelyett, hogy nyíltan megmondtad volna, hogy neked viszont igényed lenne arra, hogy naponta/kétnaponta legalább öt percet beszélgessetek, vagy csak annyit írjon, hogy jól érzi magát, stb., itt panaszkodsz, és rá vársz. Ő simán lehet, hogy azt hiszi, neked is megfelel így, pedig az sem kizárt, hogy ő is belement volna. Vagy ki tudtatok volna találni valamit, ami mindkettőtöknek jó. Mert szerintem mindkettő oldal lehet jogos. Én is az a típus vagyok, hogy ha ismerkedem valakivel, elvárom, hogy legalább öt perce legyen rám, ahogy nekem is van. Nem a családi buli kellős közepén, hanem este lefekvés előtt vagy a reggeli csöndben, még kótyagosan. De megértem, hogy valakinek erre nincs igénye. És ismerkedés során sem csak az egyik vagy csak a másik fél igénye a fontos.

De egyetértek azzal, hogy aki három hétig nem hív el valahova vagy nem jelzi, hogy szeretne találkozni, de most x ideig nem alkalmas, az felejtős...

Jó lenne, ha a nők egy jó része megértene, hogy ők nem elszenvedői az ismerkedésnek, hanem aktív résztvevői. Neked ugyanannyi jogod van az igényeid kifejezésére, mint a másik félnek. attól, hogy mond valamit, hogy úgy lesz, neked nem kell belemenned. Olyan vagy, mint egy régi barátnőm, aki sosem mondta el az igényeit, csak kombinált, hagyta, hogy mindig az legyen, amit a pasi akart, közben baromira nem érezte jól magát.

Szóval attól még, hogy ő azt mondja, így lesz, neked jogod van kifejezni azt, hogy neked ez nem oké...

De most arról beszélsz hogy meg fogod neki mondani hogy neked ez így nem oké. Utólag. De nem lehetett volna ezt előre mondani? Ja hogy akkor nem lenne min hisztizni?

Megmondom őszintén női szemmel is ellenszenves vagy. Az az agresszió ami árad a kommentjeidből. Én én én! Borzasztó. A világ nem csak körülötted forog.

A nyuszika szeretné a kertjében lenyírni a füvet, de nincs fűnyírója. Eszébe jut, hogy elkérhetné a medvéét. Igen ám, de emlékei szerint a medve nem túl barátságos, segítőkész. Nem baj, azért elindul, hátha kölcsönkaphatja. Útközben elgondolkodik:

"Végülis a medve tényleg egy szemét állat. Szinte sosem segít senkinek. Na de mindegy, ha már elindultam, legalább megpróbálom, hátha most jó napja lesz."

Megy tovább, közeledik a medve házához, de megint csak eszébe jut:

"A múltkor a borz is mondta, hogy a medve hogy kiszúrt vele a patakparton; de igazán mástól sem hallottam még róla semmi jót. Kár volt eljönni, csak pocsékolom az időmet. De azért innen már mégsem fordulok vissza, ha már eljöttem, csak sikerül szót érteni ezzel a barommal."

Közben odaér a medve házához, a szép, pázsitos kert közepén, és bekopog. Míg várakozik, megint csak elgondolkodik:

"Tulajdonképpen a francnak jöttem el. Úgysem fogja kölcsönadni, örülhetek, ha ki nem hajít ez a rohadék, meg aztán..."

Ebben a pillanatban a medve ajtót nyit, barátságosan köszönti nyuszikát:

- Szia Nyuszika, miben segíthetek?

- B@szd meg a fűnyíródat!