Volt már olyan, akinél komolyan érvágás volt, hogy hogy néz ki a nő smink nélkül?

Én nő vagyok vagyok, de laktam együtt egy lánnyal, aki kisminkelve szép volt (min. 4 órát sminkelt buli előtt). Smink nélkül viszont mikor először megláttam, hát leestem a székről a döbbenettől hogy milyen csúnya. Azokról a pasikról meg nem is beszélve, akik reggel a konyhában tőlem kérdezték suttogva hogy ki az a ronda csaj a szobában (csak reggel szedte le mindig a sminket), és én nekem kellett őket felvilágosítanom, hogy akivel dugtak 😆😆😆 azokat a megrémült arcokat soha nem fogom elfelejteni.

Én nem bántásból írtam ezt, de azért ez iszonyatos nagy átverés a pasikkal szemben.

Na ez a mai világban előfordulhat. Én csak kevés sminket rakok így sose ér senkit csalódás ha smink nélkül lát. Amúgyis utálom az erős sminket.

23N

Én nagyon erősen sminkelek, mert sajnos 1. nincs szép arcom 2. nagyon gyereknek nézek ki 3. a stílusom része, elég egyedi a sminkem és a barátaim, pasik mindig megjegyzik, hogy ez a védjegyem. :)

Szóval én már 18 éves korom óta így sminkelek, buliba, boltba, mindenhova, mert így érzem jól magamat.

Amikor a volt páromnál először lemostam a sminket (5 éves kapcsolat), kérte, hogy had nézhesse, és láttam, hogy gülledt ki a szeme, mert meglepődött, hogy milyen az "eredeti" arcom.

A legjobb barátnőim szerint viszont nincs változás. :)

Engem mondjuk nem visel meg, tehát strandra nem sminkelek, de így érzem jól magamat, mivel nem szép arccal áldott meg a sors, miért ne javíthatnám fel?

Én lusta vagyok ehhez, úgyhogy nem árulok zsákbamacskát.

Bár részben tudatos döntés is. Mi nagyon jó génekkel vagyunk megáldva női ágon. Szépek voltunk generációkra visszamenőleg, és táplálták is bennünk ezt a hiúságot. Ennek következtében nálam nem kellett könyörögni 13 évesen sminkért. Azt tanították, hogy ez elvárás egy nő felé, és kár úgy tenni, mintha soha nem nőnék fel. Mindig megkaptam a legdivatosabb ruhákat, festettem a körmömet stb.

Kb. 22 éves korban hagytam abba a dolgot, részben a családom miatt is. Mi felültünk az esztétika vonatára, olyannyira, ami szerintem már egészségtelen. Akkor sokkolódtam le, amikor megláttogattuk (én, anyám, nagymamám) a terhes húgomat, és ahelyett, hogy az állapotával foglalkoztak volna, mondjuk hogy érzi magát? Mozog a pici? Egészségesek? Na ezeket csak szőrmentén kérdezték meg, helyette azzal voltak elfoglalva, hogy többet már nem kellene híznia, vissza kéne fognia az étvágyát, mert szülés után kövér marad, meg striás lesz a bőre, és nem fog kelleni a férjének... no comment.

Én nem akartam már ezen vonaton utazni, ahol annyit érsz amennyire jól tartod magad. Emberibb értékeket akartam az életemben. Ezért inkább a natúr vonal felé mentem el, ahol kevesebb hangsúlyt kap a külcsín, és hagsúlyosabb a belső, vagy az emberi kapcsolatok.