Furcsa lenne, ha papírra írnám, hogyan érzek, és azt mutatom meg a pszichológusnak?

Eredetileg hangulatzavarral mentem a pszichológushoz, de rájöttem, hogy nem bírok róla beszélni, ezért nem is említettem meg neki később, hanem a szorongásra terelődött a téma, és az elmúlt pár alkalommal is azzal foglalkoztunk.

Viszont az előző alkalom előtt pár nappal pont elért egy újabb depresszív időszak és úgy voltam vele, hogy na, majd most elmondom neki, de mikor kérdezte, hogy van-e valami, amiről még szeretnék beszélni, egyszerűen nem bírtam kiejteni a számon, hogy öngyilkos gondolataim vannak és nem látom az élet értelmét. Sosem említettem senkinek sem, hogy visszatérő öngyilkos gondolataim vannak, még írásban sem.

De tudom, hogy írásban könnyebb lenne, mint szóban, ezért gondolok arra, hogy a következő alkalomra összeírom a gondolataimat és még az alkalom legelején odanyújtom neki, mielőtt meggondolnám magam.