Ha ezeket elmondom a pszichologusnak, bezarat?

Korabban volt egy nehezebb idoszakom, mikor szetvagdostam a kezem, de nem annyira, hogy ver folyjon, es nagyon utaltam magamat mindenert, es egy baratnom beszelt le az ongyilkossagrol, mert feltem, hogy elborul az agyam, es tenyleg megteszem. Delutan 3-4-kor keltem csak fel, de volt, h este 6-kor fogtam csak neki a napnak, mert nem akartam fent lenni, de ejjel csak hajnalban aludtam mar el, es mikor beleneztem a tukorbe es fogalmam nem volt mar, ki vagyok, mit csinalok magammal... Es szivesebben fekudtem volna a korhazban akarmilyen halalos betegseggel, siman odaadtam volna a szerveim masnak, csak legyen mar vegem... Ezeket azota mar nagyon banom es szegyenlem is, es nem akarok mar se artani magamnak, se meghalni, de meg mindig nincs olyan jo hangulatom, mint ezek elott, es minden akar a legaprobb dolognal is beugrik, hogy jo, akkor kinyirom magam, es neha akkora a feszultseg bennem, hogy ujra magamba vagnek, de nem teszem, mert nem akarom bantani magam, es ennek mar tobb honapja... Felek, hogy bezaratna vagy elkuldene pszichiaterhez, azt pedig nagyon nem akarom. Meg mar nem vagyok annyira rosszul.