Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Fel lehet úgy kelteni egy férfi érdeklődését, hogy közben nem lát minket?
Kedves értelmes férfiak, a véleményetekre lenne szükségem. Beszélgetek egy férfivel az interneten, de nem társkereső oldalon, csak véletlenül bukkantunk egymásra. Jól eldumálgatunk, flörtölgetünk, és szerintem bírjuk egymást, de élőben még nem találkoztunk.
Én szeretnék találkozni, de kérdés, egyáltalán ő akar-e? Mit tegyek, hogy így, látatlanban is feltegye a kérdést, hogy találkoznánk-e?
Úgy ítélem meg, "jófej" csaj vagyok vele, kimutatom a tiszteletemet iránta, humoros vagyok, megkérdezem, milyen volt a napja, meghallgatom őt, ha valami nem úgy alakul ahogy terveztük, nem hisztizek. De van egy olyan érzésem, hogy ha ezt folytatom, lehet, hogy akkor is csak megmaradok jófej csajnak, akit nem fog kihívni a cibervilágból a valós életébe. Úgy érzem, hogy ez kevés. Mit tehetnék még?
Egyáltalán kedves férfiak, lehet ilyet, fel lehet úgy kelteni egy férfi érdeklődését, hogy közben nem lát minket?
Mindeközben persze bennem is ott van a félsz, mi van, ha nem is tetszik nekem élőben? Minél előbb utána kellene járni annak, hogy illenénk-e egymáshoz a valóságban is. Én legalább is úgy gondolom, jobb lenne ezt megtudni minél előbb, ő meg mintha nem gondolkozna ezen. De kérdés, akkor miért beszélgetünk nap mint nap...?
Talán rosszul csinálok valamit? Épkézláb tanácsokat kérek szépen...
válasza:Mindent leírtál, csak azt nem hogy mióta tart!
Ezek a dolgok mar az elején eldőlnek. Kepet cseréltek(modernebbek videochatelnek) és ha még ezután is megvan a szimpátia, találkoztok.(Még ezután is lehetsz unszimpi)
Meg csak magadra gondolsz. Egy pasi nem úgy működik mint egy nő. Az agya! Te kerülgeted a forró kását, egy pasi cselekszik ha akar valamit. És ha nem akar, akkor rohadt hülyén veszi ki magát ha a nő nyomul.
válasza:
válasza: válasza:Leírom az én estemben ez hogyan zajlott.
Megismerkedtünk online felületen a hölgyel. Mindketten szimpatizáltunk a másikkal, elég sokat írtunk egymásnak , konkrétan oldalakat... Ennek még mindig a hatása alatt vagyok mert ilyen mással sosem volt. Aztán jött az elkerülhetetlen kérdés, találkozunk? Nála ezt elég hamar megkérdeztem, mert én abban az időben úgy döntöttem erőssen rákoncentrálok a párkeresésre mivel már 3 éve egyedül voltam. De volt aki előtte ugyanolyan szimpatikus volt, husszú hetekig irkáltunk egymásnak , mégse hívtam el. Szerettem volna jobban megismerni előbb online. Mert abból is sok kiderül szerintem. Szóval hogy ki mikor hív el valakit személyes találkozóra az nem mérvadó jelen esetben.
Na vissza a történethez. Szóval elhívtam, amire ő rá is bólintott. Abban maradtunk hogy vakrandi lesz. Sosem csináltunk ilyet egyiken sem, de én valahogy úgy éreztem most ennek így kell történnie, ezért hoztam fel a dolgot. Tudtam hogy benne van a dologban az hogy nem fogunk egymásnak esetleg külsőleg tetszeni. Utólag kiderült jó ötlet volt a vakrandi. Igaz megbeszéltük hogy ha más nem , megiszunk egy kávét , beszélgetünk egyet és ennyi...ehhez képest nem ennyi lett :)
Utólag is jó ötletnek tünt a vakrandi, ugyanis a hölgy nagyon csinos, és ha képen meglátom lehet inamba száll a bátorságom és úgy gondolkozom , hogy ez a nő biztos nem fog akarni tőlem semmit. Ehelyett nagyon kedves volt velem (sosem fogom azt az első randit elfelejteni, de a másodikat sem), és sokat beszélgettünk, aztán azóta is együtt vagyunk.
Tehát a válaszaid : igen fel lehet kelteni egy férfi érdeklődését írásban is, kép nélkül, látatlanban. Nagyon is fel lehet. Én oda vissza voltam tőle, attól ahogy írt, attól ami az írásából lejött, attól hogy figyelt az írásképre, a hibákra, helyesírásra, attól amiről írt, és hogy rengeteg dologban egyeztünk, rengeteg dolgot hasonlóan gondoltunk.
Azt javaslom, ne akarj máshogy írni, máshogy cselekedni mint aki vagy. Mert neki az kell hogy bejöjjön aki Te vagy! Ne taktikázz, csak add magad! Ha akarod szóbahozhatod a találkát. Akár csak viccesen és futólag . Aztán ezen felbátorodva , elgondolkozva lehet pár nap múlva ő fog elhívni téged!
Például ilyesmit írsz neki : reggel nagyon jól esett a kávé, azon gondolkoztam közben hogy veled is szívesen kávéznék.
Ha nem akarod Te konkrétan elhívni, akkor ennyi is elég. Ebből már kapcsolnia kell.
Ha nem hív el, de te mindenképp pontot akarsz tenni az ügy végére, úgy hogy később ne sajnálkozz hogy jajj miért nem hívtam el...stb....akkor hívd el Te egy közös kávézásra. Mindenképpen megér annyit hogy később ne gyötörd magad azzal hogy mi lett volna ha....
Szóval nem csinálsz semmit rosszul csak van aki nem hívja el csak úgy két levél után a másikat. Mióta beszéltek egyébként?
Jó, most már leírom azt is, hogy mi is ez az oldal, ahol megismerkedtünk. Ez egy rpg oldal, (ha valakinek nincs meg, szerepjátékot jelent, valaki más bőrébe bújsz, és úgy írsz közösen egy kitalált történetet valakivel.) Ebben a mi történetünkben én vagyok éppenséggel a nő és ő a férfi, és marha jó kis párt alkotnak együtt.
Úgyhogy sajnos az idealizálás már megvan. Bevallása szerint ő régóta játszik ilyennel, és az sosem sült el jól, ha valakivel találkozott élőben is, mert elrontotta a játékot. Lehet, hogy ez egy nagy visszatartó erő.
Arra, hogy van-e párja, már a játék elején rákérdeztem, mert azt gondoltam, hogy az milyen már, hogy valaki hazajön munkából, és miközben a feleségével/barátnőjével beszélget, közben meg egy másik világban egy elképzelt karakterrel "szerelmeskedik".
Erre azt válaszolta, szó szerint, hogy nyugi "nem keversz be senkinek".
A sztorit írni november vége körül kezdtük, de akkor még tényleg csak játék volt, aztán karácsony után, most pár hete jutottunk csak el odáig, hogy felvegyük egymást csetre. Ez egyébként egy nagy lépés volt, mert ezekben a játékokban az ember van, hogy csak annyit ír a másiknak, hogy írtam a közös történetbe, nézd meg, és kész.
Azóta, tehát igazából kb. két hete beszélgetünk esténként.
Hát ez a nagy helyzet. Azt hiszem, ez így extra hátrány, mintha csak egy sima bármilyen oldalon ismerkedtünk volna meg :) Olyan, mintha saját magam vetélytársa lennék, minél jobb a történetben a női karakterem, talán annál inkább nem vágyik meglátni a valóságot.
De így, hogy ezt leírtam, közben lett is egy tervem:) Megpróbálok kevesebbet írni a történetbe, és többet inkább vele beszélgetni. Hátha veszi a lapot, hogy jobban kíváncsi vagyok őrá:)
válasza:Hát, nem tudom. Én is foglalkoztam ilyenekkel, de eszemben nem volt összekeverni a valósággal. Pont ezért foglalkoztam ezzel, hogy kiszakadjak belőle.
Hány évesek vagytok?
30+
Nekem sem jutott eszembe összekeverni az elején a valósággal. Csak jött.
válasza: válasza:Nem bántásból, de 30 felett meredek. A leírásból úgy jött le, mintha egy tinilány írná.
Képet sem láttál róla, elképzelted valamilyennek, holott csak egy szerepet játszik. De már meg akarsz neki felelni és azon vagy, hogy elcsavard a fejét, pedig ő csak kicsit kivonja magát a valóságból napi pár órára.
Igen, tudom, hogy kicsit szanalmas jatszani ennyi idosen. De ugye kedves ferfiak, ti is szivesen ultok le neha egy szamitogepes jatek ele, vagy kartyazni a haverokkal, vagy hasonlot. Ezt most bantas nelkul mondom.
Nem a parkereses volt a celom, amikor elkezdtem. En erzem a leginkabb a helyzet fonaksagat.
Ha mondjuk online kartyazol, es beszelgetsz a tobbiekkel, majd kiderul, hogy a masik no, es jofejnek tartod, attol meg lehet hogy osszeillenettek.
Nem a karakterre vagyok kivancsi, akit alakit a jatekben, hanem ot szeretnem megismerni, aki azok kivul velem beszelget.
Nem erzem ezt olyan megvetendo dolognak. Vannak emberek, akik a valo eletben elnek maszkban, anelkul, hogy a masik tudna rola.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!