Meguntam a randizást. Nem tudok bízni a pasikban. Veletek történt már ilyen csalódás?

Volt ilyen érzésem, még a nyáron, részben hasonló okból, bár a legtöbb randinak én vetettem véget, de nagyon besokalltam és megfogadtam hogy nem is fogok már igent mondani senkinek semmiféle randira, mert totál felesleges, úgysem lesz egyikből sem semmi. Elengedtem a dolgot, és ebben a hónapban teljesen váratlanul megismertem valaki nagyon különlegeset, egy olyan helyen, ahol a legkevésbé sem számítottam volna rá és ahová a legkevésbé sem volt kedvem menni. Ő a legelső azok közül akikkel randiztam, aki komolyan érdekel, akit szeretek, aki mellett teljesen önmagam lehetek. Igaz lehet amit itt is szoktak írni, ha nem akarja az ember, akkor jön a szerelem. Persze ehhez nem árt, ha jól érzed magad a bőröndben.

Nálam már 5 éve betelt a pohár. Ez már így is marad. Egyedül nyugodtabb, stresszmentesebb az életem.

5 év azért még nincs, de én is így vagyok, mint előttem váalszoló

4. vagyok. Közben volt pl utoljára olyan, aki szimpatikus lett annak ellenére, hogy elsőre nem, és hát..finoman szólva jól se néz ki...Se nem fiatal, se nem helyes, kopaszodik, őszül, alacsony, vékony...kis cukinak találtam mégis, mégis rá kellett jönnöm,hogy csak egy idióta, nagyon kiábrándító volt. Pedig végre örültem, hogy na, megkomolyodtam, elfogadok valakit, de aztán kipukkant a lufija ennek...Tök jó csak így lenni...

Én könnyen randizok pasikkal. Nagyon jól kifogtam, mert már több hónapja naponta többször is szexelek egy kopasz férfival.

Csak nem találtad meg a megfelelőt. De egyértelmű hogy szünetet kell tartanod.

Meg is érdemled, a nagyon jóképű férfiak nem fognak elköteleződni...