Miért érzem ezt? Elrontok vele mindent?

Én tettem fel ezt a kérdést,amiben ez volt.:Tudom rengeteg hasonló kérdés volt már itt,de általában azt mondják mindenkinél más a szerelem. Mégis vannak olyan jelek,amelyek mindenkinél észrevehetőek…Szeretném tudni mik azok.

Valamint,ha már itt tartunk szeretnék véleményt kérni,hogy az én barátomra bátran mondható-e,hogy szerelmes.

Nos azok a bizonyos „jelek”.: -Mindig ő hív

-Igyekszik minél többet találkozni

-Bármit megtesz,amit kérek.

-Nagyon sok mindent kapok tőle,ezt nemcsak tárgyi dolgokra értem (bár érhetém arra is),hanem érzelmi dolgokra is.

-Bármit teszek,ami nem tetszik neki,mindent elnéz nekem.

Pl.Megkért ne igyak alkoholt,én mégis ittam,de elnézi…megcsalásról szó sem volt soha.

-Tényleg,mindig igyekszik a kedvemben járni,érzem,hogy fontos vagyok neki.

Ha szakítok,vagy netalán ő szakít,ami kevesebbszer esik meg,mindig ő könyörgi magát vissza. De ezek annyira nem nevezhetők szakításnak,mert csak pár percig tart,vagy max 1-2óra…aztán minden a régi.

Mondhatjuk,hogy mindenben előtérbe helyez,elvileg én vagyok neki az első helyen.

El is jegyzett. Ha tudnátok a korunkat,nem hiszem,hogy ezt komolyan vennétek,de higyjétek el,hogy ő úgy gondolja.

Sajnos én az őrületben kergetem a folytonos kételkedésemmel,mert nem nagyon hiszem el neki,hogy szeret. Vagyis elhiszem,de nem teljesen.

Elmondta,hogy velem szeretné leélni az életét,tervezi a közös jövőt.

Nem tudom ez mennyire mérvadó még,de folyton kíván..ami nekem néha már idegesítő.

Állandóan puszilgat,ölelget.

Egyrészt erről szeretnék véleményt,másrészt pedig azt szeretném kérdezni,hogy amikor kettőnk között minden tökéletes miért fog el egy rossz érzés,hogy elveszítem őt,hogy egyszer csak rájön,hogy más kell neki?

Nem hinném,hogy így lesz,de néha megfordul a fejemben.

Nem szeretném,ha emiatt lenne rossz kedvem,hanem élvezni szeretném ezeket a boldog perceket.

Mit gondoltok rólunk?