Boldog akarok lenni és Őt is boldoggá tenni! Mégis a bizalmatlanságommal sok mindent elrontok. Ti hogy tennétek?

Valószínűleg elrontod, de ha a lelked nem tud nyugodni, akkor az is fontos.

Fordulj pszichológushoz! Sztk-ban szerintem ingyenes a szakrendelés. Ott majd megmondják hogy nyugtathatod meg a lelkedet.

Én a férjed helyében már kib@szottul unnám! Már bocs!

mi is így vagyunk. pont így

én sem tudom lenyelni, hiába szép most minden

mindig félek

a párom azon kívül, hogy azt mondja én vagyok a mindene, semmi megnyugtatót nem mond

pl az indokot.

ha tudnám miért alakult ki az a a "majdnem" dolog, mellettem, akkor tudnám azt is, hogy miért nem fog kialakulni még egyszer.

és azért bánt, mert engem nem érdekel/t más, akkor őt hogyhogy?

javaslat: én próbálok mindig arra gondolni, hogy most velem van, most engem szeret, most akkor legyek már boldog. azért is.

lehet én is kipróbálok egy pszichológust, csak félek, hogy a szakítás felé akarna terelni, mert azért nálunk még nincs házasság, család

hu nagyon nehéz megállni a kérdezősködést tudom.

én ki sem bírom.

a párom legutóbb már csak annyit mondott, nem tudja mit tegyen, hogy ilyenek ne jussanak az eszembe.

ezt a félelmet a másik elvesztésétől lehet önbizalomhiány is okozhatja

hogy azt érezzük nélküle az élet nem élet.

vagy kialakult a kapcsolatban egyfajta alárendeltség.

miért nem ő aggódik miattad?

mert te ugye le vagy kötve a kicsivel, ő nyugodt, hogy te meg vagy neki és meg is maradsz.

ő viszont jár ide-oda, ami ráadásul teljesen jogos és érthető.

te kicsit kötöttebb vagy szerintem.

vagy (különbség)azt érzed.

ilyenkor általában azt csinálják a hogy a veszélyesnek ítélt versenytárssal (kolleganővel) összebarátkoznak és úgy tudják irányítani kicsit a helyzeteket.

amúgy én elvárnám a páromtól, hogy ne járkáljon fel a kolleganőhöz! akkor is nő, ha csak kollega. akkor is lehajol, ha leesik valami, akkor is látszik, hogy nő, mert nyár van.

a pasidnak meg ne legyen szüksége ezekre a mentális játékokra melletted.

akkor a megoldás, próbálj lenni nem csak anyuka.

járj barátnőzni, kikapcsolódni, legyen neked is ezer kapcsolatod, és ne tarts az ítéletektől

ismerek kétgyermekes anyukát, míg az anyósra bízza a gyerekeket, addig ő szolizik, és még az anyós sem mond egy rossz szót sem róla, mert tündér a gyerekekkel, és még apuka is tiszteli, becsüli.

értékelned kell magad, ahhoz, hogy mások értékelni tudjanak

és így legalább a gondolataid nem a párod ügyeire irányulnának egy kicsit és így nem keveredsz sötét gondolatok felé

és ezeket mind meglehet tenni, ha a párodban tényleg lehet bízni, akkor tényleg semmi másra, csak "öngyógyításra" van szükség, hogy lelkileg rendben legyél.

ha a párodban meg nem lehet bízni, akkor imádkozz, hogy minél hamarabb kiforrja magát és menjen a francba.