Most hogy úton a baba mi ütött belé? Megijedt az anyaságtól?

Szinte biztosan csak Megilyedt.

Maradj nyugodt és magabiztos.

Majd megnyugszik.

A gyerek az egyik legnagyobb felelősség az ember életében.

Még keveset tapasztalt, ezért ijedt meg.

Támogasd és biztasd a terhesség alatt és után is, ne érezze úgy, hogy egyedül van!

Neked is nagyon korai egy gyerek, meg neki is. Mindennek megvan a maga ideje, sorrendje, és nektek nem ez kell következnie ennyi idősen ennyi együttlét után.

Mi az hogy nem is engednéd hogy elvetesse? Az ő testében van a gyerek, ő dönti el megtartja e vagy se. Ha tetszik ha nem.

Szerintem természetes, hogy ilyen gondolatok forognak a fejében. Biztasd, mondd el neki hogy te teljesen biztos vagy benne, hogy remek anya lesz, ő a mindened és amit a leírásban kifejtettél.

Még nagyon friss a hír és egy nő teljesen máshogy áll az anyasaghoz mint egy férfi. Adj neki időt, és biztositsd hogy minden rendben lesz.

Jajj, nem kell semmit bebeszélni magadnak. Picit megijedt, hogy mi lesz, ebben nincs semmi.

Én az új párkapcsolatomban, tervezett teherbeesés után ugyanilyen voltam, az új helyzet miatt, pedig én szültem előtte kettőt! Tök normális, ha egy terhes nő máshogy érzi magát, a hormonok miatt is. Meg új a helyzet, fel kell dolgoznia, hogy egy baba fejlődik a pocakjában, aki összeköt titeket. Valakit jobban megvisel a terhesség, valakit kevésbé.

Adj neki időt!

Aki nem ijed meg egy kicsit sem, az nem fogja fel, hogy mekkora felelősség és változás gyereket vállalni!

Keress a gyerekvállalás kategóriában, hány kismama kérdezte már, hogy ha tervezték és akarja a babát, akkor mennyire normális, ha mégis pánikol a pozitív teszt után! Mindenféle korosztály, nem csak a fiatalok.

Hidd el, hogy ezen szinte mindenki átesik, csak nem mindenki vallja be.

Tehát nem tervezett baba?

Nekünk tervezett volt és mégis egyiknap akartam másik nap nem.. Adj neki időt, hagyd kicsit békén.

31 éves vagyok, a férjemmel 5 éve vagyunk egy pár. Most várjuk az első babát 34hetes vagyok. Tervezett baba kb 1évet vártunk rá . Mégis megijedtem és sírtam,hogy mi lesz ha nem fog engem szeretni a baba??? Vagy még most is eszembe jut,hogy mennyire más lesz minden. De azért gondolj bele,ez a gyereke az enyém ... érted ? Ha elválunk,ha elhagy,ha én elhagyom a gyerek velem marad (soha senkinek nem adnám,már most ragaszkodom,kötődöm hozzá,szeretem),ez azért ijesztő is egyben és csodálatos is . Volt olyan,hogy azért sajnáltam a gyereket akit még meg sem szültem,hogy én vagyok az anyja és nem is biztos,hogy jó leszek neki,pedig amit megtehetek érte most amíg itt van bent megteszem de akkor is bizonytalan vagyok. Ami meg a férjemet illeti,sajnos manapság semmi sem biztos,most jó,szeretjük egymást,mindenben támogat de ki tudja mi lesz 20-30év múlva

Egy a lényeg,hogy érezze,hogy vele vagy mellette vagy és hogy számíthat rád. Pl velem minden vizsgálaton ott volt ha kell 20x hallgatja meg hogy mi a bajom és félt.

44 éves nő vagyok, 24 éves a lányom.

Nos, szerintem teljesen természetes, hogy az emberben, főleg a nőkben félelem, aggodalom is van ilyenkor, az első gyermek előtt meg különösen.Ezzel sajnos meg kell a nőknek küzdeni.Sokat segíthet, ha támogató a család és jó a párkapcsolat.Leginkább a terhesség elején jellemző ez a fajta aggodalom.A végén már inkább a szüléstől fél az ember.Én 19 évesen szültem.Azóta voltak jobb, voltak rosszabb időszakok az életünkben, mint bárki másnak.De ha belegondolok, az hogy gyermekem van, soha nem vett el semmit az életemből, inkább csak hozzátett.A nehéz időszakok sem a gyerek miatt voltak, azok nélküle is lettek volna.Sőt!

Hogy milyen anya lesz? A gyermeknevelést is meg kell tanulni, kitapasztalni idővel, hogy a gyermeket milyen nevelési módszerekkel lehet pozitiv irányba terelni.

A második, harmadik gyermeket ugyanugy meg kellene ismerni.Csak ott már annyival könnyebb, hogy a szülő mindenben rutinosabb, nem esik kétségbe ha meglepetés éri.