Jogosan akadtam ki?

A párom pár nap múlva elutazik és kb egy hétig nem látjuk majd egymást. Megbeszéltük, hogy még a héten találkozunk egyszer. Abban maradtunk, hogy vagy kedden vagy szerdán. Végül mikor kérdeztem, hogy akkor mikor találkozzunk mondtam neki, hogy nekem a kedd nem lesz jó, mert valószínűleg sokáig kell dolgoznom, ezért inkább a szerda lenne a jó. Erre elmondta, hogy ő már a szerdát lebeszélte a barátaival akiket régen látott. Én ezen kibuktam, mondtam neki, hogy szerettem volna ha előtte egyeztetünk, hogy mi mikor találkozzunk, ha már utána egy hétig nem látjuk egymást. Végül ezen borzasztóan összevesztünk. Én azt fájlaltam, hogy nem szólt, ő meg azon, hogy megérthetném mert régen látta őket, és hogy miért kapom így fel a dolgot. Közöltem vele, ha én elutaznék egy hétre, nem a barátaimmal egyeztetnék először, hanem vele, és majd utána jöhetnek a barátok. Végül sikerült megbeszélnünk a dolgot, ő megígérte, hogy ha legközelebb ilyen lesz, először engem kérdez, és utána egyeztet a barátaival. Én pedig megígértem, hogy legközelebb nyugodtabban kezelem a helyzetet.

De kicsit bizonytalan vagyok, hol szemét alaknak érzem magam a kiborulásom miatt, hol pedig jogosnak érzem, hogy rosszul érintett ez tőle.

Ha nem utazna el, semmi bajom nem lenne, máskor is volt, hogy egyik nap ráértem de ő haverozott, és akkor nem volt gondom belőle. De így, hogy ő elutazik, azt hittem, hogy az utazás előtti nap legalább velem szeretne lenni. Végül úgy áll a dolog, hogy találkozik a barátaival, de én is ott leszek... Ettől talán még inkább mocsokabbul érzem magam. Máskor is találkoztunk már így együtt velük, de nem ilyen szituációban.

Nem tudom. Ti mit gondoltok?