Elítéled, ha a jól kereső férj a feleségét is részesíti az életszínvonalban?

21.-nek.

Oké, de ha a párod Tahiti szigetre megy nyaralni, neked meg Tahitótfalu járdaszigetére van csak lóvéd, akkor ugye nem fog zavarni, ha a párod egyedül utazik?

Vagy, ha neked nincs pénzed étteremre, akkor megvárod kint, amígy ő benyom egy homártálat 50.000-ért, te meg majd eszek egy kiflit a Tesco-ból?

UGYE???!!!

Mindig normális párjaim voltak.

Osztoztak az életszínvonalamon (lakás, kocsi, etc), de sosem vettek ki aránytalanul a "közösből".

Tehát ha valaki magától alsó középkategóriás ruhákat tudott hordani, akkor hirtelen nem kezdett el 40 ezres felsőket vásárolni azért, mert az én pénzemből ezt is megengedhette magának, nem a megtakarításokat kezdte el felélni.

Láttam olyan esetet, ahol a szegényebb fél ezt tette (és mindegy, hogy férfi vagy nő volt), olyan párral nagyon nem szívesen osztanék meg mindent anyagilag.

"Nem azért házasodunk, hogy a vagyonunk legyen közös, hanem mert szeretjük egymást."

Ennek semmi értelme. Szeretni egymást lehet papírok nélkül is. A házasság egy szerződés, amivel közeli hozzátartozókká (családdá) váltok, és közös lesz mindenetek. Épp ez a lényege :D

"Akinél a házasság 100%-os vagyonközösség, ott teljesen megszűntek egyénnek lenni."

Aki attól különálló egyén, hogy kotlik a saját pénzén, annak elég érdekes identitástudata lehet..

"Tényleg van olyan, aki azt gondolja, hogy amiért a párja megdolgozik az teljes mértékben őt is megilleti??"

Igen, én. De ugyanezt gondolom a saját fizetésemről, teljes mértékben megilleti a páromat.

Közös jövőnk van, közös céljaink, közös életünk. Ezekhez pénz kell, szóval ha az előbbiek közösek, akkor számunkra logikus, hogy a pénzünk is közös, nem fogunk egymással garasoskodni.