Elítéled, ha a jól kereső férj a feleségét is részesíti az életszínvonalban?

Ha házasságról van szó, akkor értelmetlen a kérdés. Teljesen természetes, hogy vagyoni közösségben élnek, és mindenben egyformán részesednek.

Nem elítélendő, nem is elvárt, de evidens hogy osztozik vele. Kivel osztaná meg? Szomszéddal? Vagy minek gyűjtené a sok vagyont a feneke alá? De azért én a vagyoni szint nagyjábóli egyenlőségben hiszek. Ha akkora szakadék van a két fél között anyagiakban, az legtöbbször másban is megmutatkozik. Pl.(nagyon nem egy körökben mozognak)

Én még nem láttam olyat, aki ne szeretett volna eljönni velem étterembe vagy nyaralni és olyat se aki megvetett volna a lakásom, autóm vagy egyéb színvonalhoz köthető elváráspm miatt. Az ajándékokat sem adták még vissza soha. És a barátaik sem fordultak el tőlünk miattam. Ebből pedig azt szűröm le, hogy aki ezt elítéli az irigy és igaza igazolására kitalál egy olyan képzelt forgatókönyvet, ami bizony vállalhatatlan szerepkör számára.

Nem, ha a nő nem él vissza vele.

Na, meg is érkezett az első irigykedő. Semmiféle rafináltság és kitartás nem kellett ahhoz, hogy a férjem belém szeressen. A jól kereső férfiak is gyanolyan emberek, csak rendben van az önértékelésük, ezért már eleve könnyebb velük megismerkedni.

Nem ítélem neki, szerintem természetes, hogy egy házasságban osztoznak az életszínvonalon.

Jéééézusom emberek ti komolyan gondoljátok, hogy a házasságban az utolsó forintig mindent meg kell osztani??? Nem azért házasodunk, hogy a vagyonunk legyen közös, hanem mert szeretjük egymást. De ez közel sem azt jelenti, hogy a másikon kell élősködni. Nem, egyáltalán nem normális, ha a párodnak a fél vagyonát feléled magadra. Mindenki a maga sorsának a kovácsa, és nem, attól, hogy összeházasodtunk egyáltalán nem érzem a párom vagyonát a sajátomnak. Mi a franc köze van a vagyonotoknak egy párkapcsolathoz? Miért kéne a kettőt együtt kezelni? Akinél a házasság 100%-os vagyonközösség, ott teljesen megszűntek egyénnek lenni. Nem, nem fogok a férjem pénzéből egy forintot sem elvenni amíg nincs rá szükségem. Hogy lehet ennyire begyepesedett módon gondolkozni? Ez kb ugyan az a kategória, mint ha anno gyerekként apád fizetésére a sajátodként tekintettél volna. Tényleg van olyan, aki azt gondolja, hogy amiért a párja megdolgozik az teljes mértékben őt is megilleti??