Ti elmondanátok? Mit tennétek a helyemben?

Kedves #20as! Szeretem a gyerekemet és szeretem az apját is!

De nem tudom mire számítsak majd ha megtudja, én bevallom mióta tudom, hogy kisbabánk lesz, azóta folyton boldog családról álmodom, mi 3an, együtt. De mindig visszarázom magam a valóságba, hogy nem biztos, hogy így lesz, rosszul is sülhet el.

A barátnőm nem tudja, hogy terhes vagyok, direkt nem mondtam neki el, biztosan nem tudta meg tőle és azért akarna látni. Azóta is kaptam tőle üzenetet, hogy menjek vissza, vagy valahogy találkozzunk ha csak pár percre is annyira akar látni, hiányzom. Ilyenkor érzem beleroppanok, nekem is hiányzik ő. De nem válaszoltam semmi üzenetére.

Decemberben jönnek haza barátnőmék, bevallom tartok attól is, hogy majd ő fogja elmondani és akkor még nagyobb szemét leszek a szemében.

Lehet igazatok van, össze kell szednem magam és elé állni. Csak hát tényleg össze kell szednem a lelki erőmet is.

Kivülállóként nagyon könnyű itélkezni.

De úgy döntöttem elmondom neki, legyen aminek lenni kell. Egyre nehezebb cipelni nekem is ezt a titkot, és egyre nehezebb lesz, szóval amint tudom, mindent elmondok neki.

Köszönök minden választ, sokat segített tisztábban átlátni a helyzetet.

Elnézést, hogy csak úgy eltüntem, de elég sok minden történt az elmult hetekben.

November végén sikerült elmondanom neki, amikor váratlanul megjelent nálam. Szóhoz sem jutottam, csak álltam és kapkodtam a levegőt, hogy most mi lesz. Szorosan átölelt, hosszú percekig nem engedett el, akkor valami azt súgta minden rendben lesz.

Elmondta, hogy ahogy én haza jöttem, pár nap mulva szakítottak az élettársával, azóta próbált elérni és örül, hogy végre láthat. Ez még mind szép és jó volt, közben én meg majd elájultam az idegességtől, meg ugy-e jött a szokásos hányinger pont akkor. Beszaladtam a mosdóba, mert hánynom kellett, erre mikor kijöttem azt kérdezte még mindig gyötör a hányinger? Azonnal orvoshoz akarta, hogy menjünk mert hát ez nem játék. Mondtam neki jól vagyok, nincs szükségem orvosra de annyira erőltette, hogy beteg vagyok, orvos kell, hogy egyszercsak úgy rávágtam, hogy nem vagyok beteg, terhes vagyok!

Nagy meglepetésemre úgy örült neki, hogy azt elmondani nem lehet. Azt mondta tudta, sejtette már akkor mikor még kint voltam náluk mert már nagyon korán jelentkeztek a tünetek, főleg a hányás, de mivel szó nélkül eljöttem, belenyugodott, arra gondolván, hogy elmondtam volna.

Aztán sokat beszélgettünk, elmondtam miért titkoltam el, de nem haragudt, nagy örömemre. Azóta kiderült kislányt várok, ami még nagyobb boldogság neki..:)

Jelenleg ő ma vissza ment 2 hétre, együtt töltöttük az ünnepeket itt nálam mert elmondta a családjának, és hát le voltak döbbenve, nagy hisztit rendeztek, a bátyja meg fenyegetőzött, hogy sosem fognak engem elfogadni, stb. De mint régebb is írtam, erre számítottam, ezért jobbnak láttuk itthon maradni, a streszt kerülni. Néhány fontos dolgot elintéz, majd beszél a családjával és talán február környékén együtt kimegyünk.

Kb ennyi lenne. Nagy kő esett le a szívemről, minden jól alakul. Nektek pedig köszönöm akik bátorítottak, hogy mondjam el!☺