Sokat várok el tőle?

Az a helyzet, hogy 5 éve együtt vagyunk a barátommal. Ő 25, én 22 vagyok. Ő már több mint másfél éve dolgozik, miután befejezte az egyetemet, teljes állásban. Én egyetemista vagyok még, egy nagyon nehéz szakon, ami mellett nem tudok dolgozni, maximum nyaron, vagy így egy egy hétvégén ilyesmi. Mindketten otthon lakunk, összeköltözést nem tudjuk megoldani (albérlet nagyon sokba kerül), illetve én nem keresek pénzt, és a szüleim nem állnak nagyon jól anyagilag. Nem azt mondom, hogy nincs mit enni, de kb annyi pénzből kell kijönnunk, mint amennyit a barátom keres. Szóval ha bármit szeretnék venni magamnak, legyen szó egy alapozorol, egy vitaminrol, új ciporol, farmerrol, szóval semmi ilyen elrugaszkodott luxuscikkrol, akkor azt szépen ki kell logisztikaznom abból a pénzből amit kapok a szüleimtől, és így sokszor van, hogy így pl programra (mozi, koncert) nem marad annyi.penzem, vagy az van, hogy mittudomen van mondjuk 3000 ftom, de szükségem van valamire, és emiatt nem szívesen költöm el mondjuk moziban, mert tudom hogy akkor a másik dolgot nem tudom majd megvenni. És olyan rosszul esik, hogy a barátom a pénzügyeket mindig úgy kezeli, hogy 50-50-be. És olyan kellemetlen, hogy ő ezt nem érti meg, hogy nincs nekem olyan sok pénzem. Szóval én úgy gondolom, azt várnám el tőle, hogy legyen már egy kicsit lovagiasabb úgymond, és hívja már meg a barátnőjét, és ne problemazzon 1500-2000-3000 ftokon. Tenyleg nem arról van szó, hogy folyton tök drága helyekre járunk, mert egyáltalán nem így van, étterembe szülinapokom, évfordulón megyünk maximum, azt ő szokta fizetni mindig. És nem is várom el azt tőle, hogy "eltartson", csak azt, hogy lehetne egy kicsit jobban tekintettel arra, hogy én meg nem keresek pénzt, és teljes mértékben a szüleimtől függök anyagilag, és nekem 2000 Ft is sokat jelent. És már évek óta együtt vagyunk, nem arról van szó, hogy amiatt szedtem fel, hogy penzeljen. Illetve kifizeti a mozit pl, ha mondom hogy bocsi de most nincs nálam elég pénz a jegyre, csak rosszul esik, H mindig szóvá teszi, és mindig olyan negatív az egész. De igazából nem tudom, hogy ez amúgy masoknal hogy megy, nincsen e téren tapasztalatom, de én úgy gondolom, hogy nem várok el sokat tőle... Egyszerűen csak jól esne, ha kicsit "gondoskodóbb" lenne irányomban e téren, hiszen mégiscsak ő már úgymond "felnőttebb", saját kenyerét keresi, nem arról van szo, hogy a szülei pénzét költi rám. Ez ez az egész pénz dolog mindig olyan kellemetlen számomra, nem tudom, hogy hozzam fel neki, hogy beszéljük meg, meg ha ő máshogy viszonyul hozzá eleve...