Lehet velem van a baj? Vagy csak tul sokat várok el?!

Össze vissza 5 éve vagyok együtt a férjemmel amiből két év házasság és született egy fiunk,jó volt a kapcsolatunk de valami megváltozott.

Azt mondják,hogy egy gyerek megváltoztatja a viszonyokat.

Tehát már vagy 3-4 hónapja annyira elhanyagol. Van olyan nap,hogy melóból hazajön se egy puszi vagy hogy megöleljen vagy valami kis apró figyelmesség..az este nagy része azzal től el hogy nézi a tv-t s se hogy hozzám bújjon,beszélgessün én szépen bele szunditok s már reggel is.

S már ugy érzem nem birom. Töbször meg a vita ezért,hogy figyelhetne rám de 1-2 napig megy aztán mintha nem is történt volna semmi. Szükségem van arra mint szerintem minden nőnek,hogy oda figyeljenek rá.

Ma nőnap,nem vett semmit mondjuk nem is vártam el de még anyit se mondott boldog nőnapot..

Most is mosolyszünet van. Ő meccset néz én ülök a széken nem baj hogy dagadtra bőgtem a szemem hozzám se szól.

Gyenge vagyok s sajnos elég érzékeny s a legnagyobb baj,hogy tanácstalan.. mit tegyek?

Váláson is gondolkodtam de elvenné a fiam abba meg belehalnák :(

Bocsánat ha hosszura sikerül..s ha helyesírásért is elnézést kérek.