Hogy értessem meg a lánnyal : meg kell próbálnunk a dolgot, különben én nem fogok soha az életben lekopni róla?

nem akarok egoista lenni: ügyesebb, okosabb, szenvedélyesebb, kitartóbb, bátrabb, erősebb (lelkileg egész biztosan), mint a többi srác - persze van hátulütője, közel sem vagyok egy szupervonzó fiú, sem pénzeszsák, néha elég durván kijövök a sodromból, előfordul, hogy türelmetlen

szóval ilyen kolerikus gyerek

mellettem unatkozni sem lehet, mert elég váratlan dolgokat szoktam művelni, tucatnyi dolog érdekel, és én általában megteszem azt, amit szeretnék, nem picsogok, hogy jajj, most ez van, most az van

van egy lány, majdnem összejöttünk, aztán mégsem, a lényeg, most azt akarja (vagy félelemből, vagy szimplán csak kényelemből, vagy mindkettőből, vagy más okból, lényegtelen), hogy tűnjek el az életéből, én viszont, mivel nagyon jól kezdődött a kapcsolatunk, és köbö minden jel arra utal, hogy jó páros lennénk, nem hagyhatom ezt - semmilyen áron

jó sokat szoktunk veszekedni, de ez az ő hibája nem az enyém (gyerekesen reagál, viselkedik)

a lényeg: legalább megpróbálnánk az egészet, csak ennyit akarok!

mondom, kettőnk közül ő a zakkant hogy ellenkezik a jó iránt, és nem is igazán értem, hogy miért?

szeretem, ha egy lány ellenáll, de ez már több a soknál!!

amiket csináltam, ahogy csináltam, annak a töredéke alatt legalább 3 lányt szereztem volna meg!

ráadásul tiszta szívből szeretem!!

hogy értessem meg vele?

már egyre látványosabb dolgokat csinálok, hogy végre nyíljon már fel a szeme!!

mit tegyek még?

addig úgysem fogok leállni, amíg nem lesz az enyém!

mikor érti ezt meg?