Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan győzzem meg a feleségem, hogy hagyja abba az ostobaságokat?
A nejemmel mindig is egyeztek a céljaink. Nqgy családot, békés otthont akartunk. Ketten döntöttük el, hogy ő maradjon otthon. Azért, hogy idegbaj nélkül lehessen három gyerekünk, és azok minden törődést megkapjanak, és nem csak az első három évben. Én mindig is becsültem a feleségem munkáját. A három gyerek és a tiszta otthon kitesz ugyanúgy nyolc órát. Cserébe én be tudok vállalni a munkahelyemen plusz feladatokat, amikkel jobban megy a szekér. Mire hazaérek már se neki se nekem nincsenek feladataink, csak élvezzük az életet, együtt vagyunk a gyerekekkel. A legkisebb még csak egy éves, a feleségem pedig kifordult önmagából az apja miatt. Ha az apósom nem húzna nekünk keresztbe, ez a kérdés sem születik meg. Após elveszítette a munkáját, de még nem érte el a nyugdíjkorhatárt. Anyóst már korábban leszázalékolták, így ő se dolgozik. Az ő kevés nyugdíjából élnek ketten. Ez elviselhetetlen állapot, belátom, de nem tartom őket méltónak a segítségünkre. Az após sosem szeretett engem. El akart marni a lánya mellől. A házasságunk után sem volt egy jó szava sem, csak csendben morgott rám. Ezek után miért adjak egy fillért is abból, amit én keresek meg? A feleségem viszont szeretne adni. Nem értünk egyet. Most kitalálta, hogy ő vissza menne dolgozni csak azért hogy támogassa a szüleit. Bölcsödébe adná az egy éves lányunkat, elvenné tőle azt a kisgyermekkort, amit a másik kettő megkapott, plusz a nagyobbaktól azt, hogy mindig ott van nekik. És utolsó sorban nekem is sok mindent meg kéne változtatnom a munkámban, hogy ez működhessen. Felborítaná az eddig megszokott és bevált rendszert. Mindezt az apjáért, aki sosem fogadta el a választását.
Ezzel kényszerhelyzetbe kerülök. Vagy hagyom az eddigi életünket borulni, vagy fizetek annak az embernek havonta egy összeget, akinek egy pogácsát nem adnék.
"Ha csak ő dönt, illetve kizsarolja, az nem közös döntés! Mert ezzel kizsarolja. Ő akarja, én nem. Nekem nincs beleszólásom? Nem vagyok régimódi, és félre ne értsétek, de "
EZ ÍGY NEM MEGY!!!! AMi NEKED jó, az KÖZÖS döntés, ami nem, azt a feleséged KIZSAROLJA!!
Mi az, hogy nem vagy régimódi? A jelenlegi viselkedésed arra mutat, hogy megragadtál a múltban és a feleségedet függöségben akarod tartani. Olyan nincs, hogy "nehogy már ő hordja a nadrágot!" - egy EGYENRANGÚ kapcsolatban nincs olyan, hogy bármelyik fél is a "nadrághordó"!
A válaszod meg hozzáállásod alapján a feleséged nagyon jól teszi, ha keres munkát és függetlenedik töled, mert ha ennyire el akarod nyomni, az nagy baj rá nézve!
Nem zsarolja ki, de ő mindenképp segíteni akar, és fog is, mert a szülei. Tök mindegy, hogy te nem kedveled az apját, akkor is a feleséged anyja és apja. És neharagudj, de az én szememben ez iszonyu gusztustalan hozzáállás, amit te képviselsz. Elvárod, hogy a feleséged nézze tétlenül a szülei nyomorgását, és még te vagy felháborodva, és állítod magad áldozat szerepbe, hogy jaj olyanra kényszerít amit nem akarok, meg kizsarolja, meg jaj át kell ütemeznem a munkarendem.... hát tudod nézzél tükörbe, és köpj egy nagyot.
Papolsz itt arról, hogy háztartásbeliség ugyanolyan értékes, meg egyenrangú félként tekintesz rá, aztán az első komolyabb akadálynál ki is bukik, hogy egy nagy túróst, mert te hordod a nadrágot, meg haza a pénzt...és kilyukadsz ott, hogy neki kéne visszafognia magát, mert nehogy már ő döntsön, meg kényszerítsen téged bármire.
Ez most egy olyan helyzet, ahol úgy kell közös döntést hoznotok, hogy valamelyikőtök akarata nem érvényesül. Számos ilyen döntéshelyzetbe kerül egy pár élete során. Nem lehet mindig tiszta kompromisszumot kötni. Ilyenkor más szempontokat kell szem előtt tartani. A ti helyzetetekben azt, hogy neked az az érved, hogy utálod apóst, es nem akarsz segíteni. A feleségednek meg az, hogy ők a szülei, és nem fogja hagyni, hogy nyomorogjanak. És bocs, de a feleséged érve a nagyobb súlyú. Erkölcsi 0-k lennétek, ha a te akaratod érvenyesülne most.
#21-essel teljes mértékben egyet értek, ha a te szüleidet kellene támogatni és ő nemet mondana mit tennél?
Remélem a feleséged hamar talál munkát.
És ha van egy kis esze új férjet is.
Azért szerintem egy pillanatra ülj le, vegyél egy mély levegőt és képzeld magad a feleséged helyébe. Oké, hogy te nem szereted apóst, nem kell szeretni, de ettől még a feleséged apja marad.
Üljetek le és találjatok valami kompromisszumot. Ha após még munkaképes, teljesen jogos elvárás, hogy keressen munkát, viszont azt tudomásul kell venni, hogy egy nyugdíj szélén álló emberért nem kapkodnak a munkáltatók. Szerintem az lenne a legjobb, ha megmondanátok apósnak, hogy amennyiben teljes erőbedobással nekiáll munkát keresni, akkor addig amíg újra egyenesbe jönnek támogatjátok x összeggel. De csak ha tényleg próbálkozik.
#17 Hogy zsarolhatna ki bármit is, mikor te hozod a pénzt, és tőled kell kuncsorognia? Te szorítod sarokba azzal, hogy nem vagy hajlandó segíteni annak, aki fontos számára, csak azért, mert neked személy szerint nem szimpi az illető, ráadásul mint kiderült, egy nyamvadt rágcsáló életét többre tartod, mint azét az emberét, aki felnevelte, és szerette a feleségedet.
Sajnálom a feleségedet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!