Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan győzzem meg a feleségem, hogy hagyja abba az ostobaságokat?
A nejemmel mindig is egyeztek a céljaink. Nqgy családot, békés otthont akartunk. Ketten döntöttük el, hogy ő maradjon otthon. Azért, hogy idegbaj nélkül lehessen három gyerekünk, és azok minden törődést megkapjanak, és nem csak az első három évben. Én mindig is becsültem a feleségem munkáját. A három gyerek és a tiszta otthon kitesz ugyanúgy nyolc órát. Cserébe én be tudok vállalni a munkahelyemen plusz feladatokat, amikkel jobban megy a szekér. Mire hazaérek már se neki se nekem nincsenek feladataink, csak élvezzük az életet, együtt vagyunk a gyerekekkel. A legkisebb még csak egy éves, a feleségem pedig kifordult önmagából az apja miatt. Ha az apósom nem húzna nekünk keresztbe, ez a kérdés sem születik meg. Após elveszítette a munkáját, de még nem érte el a nyugdíjkorhatárt. Anyóst már korábban leszázalékolták, így ő se dolgozik. Az ő kevés nyugdíjából élnek ketten. Ez elviselhetetlen állapot, belátom, de nem tartom őket méltónak a segítségünkre. Az após sosem szeretett engem. El akart marni a lánya mellől. A házasságunk után sem volt egy jó szava sem, csak csendben morgott rám. Ezek után miért adjak egy fillért is abból, amit én keresek meg? A feleségem viszont szeretne adni. Nem értünk egyet. Most kitalálta, hogy ő vissza menne dolgozni csak azért hogy támogassa a szüleit. Bölcsödébe adná az egy éves lányunkat, elvenné tőle azt a kisgyermekkort, amit a másik kettő megkapott, plusz a nagyobbaktól azt, hogy mindig ott van nekik. És utolsó sorban nekem is sok mindent meg kéne változtatnom a munkámban, hogy ez működhessen. Felborítaná az eddig megszokott és bevált rendszert. Mindezt az apjáért, aki sosem fogadta el a választását.
Ezzel kényszerhelyzetbe kerülök. Vagy hagyom az eddigi életünket borulni, vagy fizetek annak az embernek havonta egy összeget, akinek egy pogácsát nem adnék.
Mint ahogy te magad is mondtad, KÖZÖSEN döntöttetek, hogy ő otthon, de dolgozol, ergo a pénz is KÖZÖS. Amihez ugyanúgy joga van neki is, van beleszólása, hogy mire költsétek. Ha te ebben nem vagy partner, természetes, hogy visszamegy dolgozni. Vagy mégis hogy képzeled? Az legyen közös döntés, hogy ő üljön otthon, te meg melózz, és így több pénzt kereshess, de te döntesz róla, mert TE keresed meg a pénzt? Kinek is köszönheted, hogy ennyit meg tudsz keresni? Hát a feleségednek, neki is van benne része, hogy annyi pénzt kereshetsz, amennyit, így meg pláne van beleszólása.
Egyébként pedig attól, hogy nem kedvel téged az apja, neki még ugyanúgy az apja marad. Ez most olyan, hogy ha az egyik haverod nem kedveli az asszonyt, akkor te megszakítod a haveroddal a több éves jó barátságotokat? Gondolom nem, mert nem kedvelhet mindenki mindenkit.
Megértelek 100%-ban csak egy a probléma, hogy a feleségedet is megértem. Neked baromi nehéz lehet ezt az egész helyzetet elfogadni, de neki meg nehéz lehet megküzdeni a saját lelkiismeretével, hogy végignézze azt, hogy a szülei hogyan mennek tönkre. Ráadásul úgy, hogy tudna rajtuk segíteni. A feleséged jó ember, mert annak ellenére hogy az ész érvek azt diktálják, hogy oldják meg a szülei a saját problémájukat, ilyen erős empátiával rendelkezik. Sajnos én is ilyen vagyok. Egyszerűen nem tudnék tükörbe nézni úgy, hogy a szüleim/testvérem szenved miközben én boldogan élek.
Sakk matt helyzet, mert ha elmegy dolgozni rámehet a kapcsolatotok viszont, ha úgy történnek a dolgok ahogy te szeretnéd, lehet ő megy tönkre lelkileg és az is oda vezethet, hogy annyi a kapcsolatnak. Illetve talán megoldás lenne, ha az öregnek tudnátok valami melót szerezni az utolsó pár évére.
Abban egyezetetk meg, hogy ö otthon marad és ellátja a gyerekeket, te meg pénzt hozol haza, és MINDEN KÖZÖS lesz.
Ebböl következöen logikailag a TE kereseted fele a feleségedet illeti az otthoni munkája fejében. Ha te ezt a jogos elvitatod töle, akkor nem tekinted egyenjogú félnek, hanem csak egy kitartott nönek vagy házicselédnek, akinek semmi joga sincs.
Magyarul: neki joga van a fele pénz felett rendelkezni és
joga van segíteni ebböl a szüleit.
Ha te ebben nem vagy együttmüködö, akkor részéröl logikuas döntés, hogy elmegy dolgozni, és a saját keresetéböl ad a szülöknek.
Természetesen fizess. Ha elvárod a kényelmet, amit annak az árán kapsz, hogy a feleségednek nem lehet önálló vagyona, ezáltal neked van 100%ig kiszolgáltatva, akkor aljas dolog pórázon tartani őt.
Vagy elfogadod, hogy dolgozni fog. Nincs harmadik lehetőség.
Szerintem ülj le az apóssal beszélni, hogy segítesz neki melót tálalni, addig is adsz neki x összeget, ami neked se fáj, neki is elég valamire. Van oylan 70+os ismerősöm aki még dolgozik. És kérd meg, hogy ne panaszkodjon a lányának a kevés pénz miatt. Te azt szeretnéd, hogy az ő lánya boldog legyen. Kérd meg, hogy legyen ebben partner.
Gondolj arra, hogy ezzel nem az apóst, hanem a kedvesedet segíted. Gondolom, hogy mennyire nehéz lehet ez neked, de talán javul az apóssal a viszony és a feleséged nagyon hálás lesz neked.
inkább vesd be magad meg az ismeretséged és szuszakold be valami melóba a fatert.
úgy minden marad a régiben,lesz lóvéja is és még te leszel a jófej.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!