Jogos volt, vagy én is nagyot hibáztam?

Függetlenül attól, hogy férfi vagy nő, nem ütlegeljük egymást, meg pofozkodunk - szerintem.

Ámde, senkinek az agyát nem lehet húzni a végtelenségig, nyomni a rizsát az arcába és közben kvaanyázni.

Jogos volt a tasli. Ő megbánta, hogy megpofozott? - kérdés persze, mi volt az oka...de akkor sem verekszünk.

Ha legközelebb ilyen előfordul, nyakon kell önteni egy flakon vízzel - egyből elmúlik a nyavalya...

Sikerült azóta verekedés nélkül megbeszélni?

Számomra nem elfogadható egy párkapcsolatban, ha a másik anyját szidjuk és elhordjuk egymást mindennek. Ez minden, csak nem felnőtt és ésszerű viselkedés. Na meg az, hogy pofozgatjátok egymást... Igazából ő nem tisztel téged, ha megüt szerintem, vagy az anyukád szidja. De te sem tiszteled őt, mert nem uralkodtál magadon, hanem visszaütöttél.

A kölcsönös tisztelet - legalábbis nekem - elengedhetetlen egy kapcsolatban, és ezek a tevékenységek nem tükrözik a tiszteletnek a legkisebb formáját sem.

Nemhogy letojnám, ki a hibás, és ki nem, de még szakítanék is. A pofon a legmegalázóbb szerintem és ti kölcsönösen aláztátok meg egymást.

Ha ez velem történne, ez lenne a vége az egésznek.