Rosszul érzem magam, amiért keveset keresek?

A férjem jobban keres nálam, két állásban dolgozik (az első helye is nagyon jól fizet, a másodikra inkább csak besegíteni jár be, mert a főnök elmondása szerint nem tudják őt nélkülözni még egy darabig), így sokkal nagyobb összegre tesz szert, mint én valaha is tudnék.

Eddig a fizetésem kb négyszeresét kapta, ezentúl a több, mint hatszorosát fogja majd.

Kéresére én nem fizetem a rezsit/lakbért, egyedül az élelmiszerbe fizetek bele, a saját dolgaimat komplett, illetve mindkettőnk számára én veszem a tisztálkodási szereket, valamint mindent a háztartásba.

De ez sem tesz ki egy fél lakbér+rezsit azért.

Ha szórakozni vagy étterembe megyünk (időbeli okokból ez nincs gyakran), illetve ha a lakásba veszünk valamit vagy nyaralunk azt közösen fizetjük. (Ha akkora tétel, hogy ki tudom fizetni a felét, 50-50%, ha túl nagy, akkor keresetarányosan).

A fizetésem fennmaradó részét félreteszem, nem merem elkölteni magamra, mert tudom, hogy a színvonalunkat neki köszönhetem, és nem érezném korrektnek, hogy magamra költök annyit, amennyit egyedül nem tehetnék meg, így csak a legfontosabbakra költök.

Évek óta együtt élünk, volt idő, amikor egyformán kerestünk, volt idő, amikor én többet, volt, amikor ő többet, most meg ő sokkal többet (rengeteg munkája van benne).

Én is igyekszem tenni magamért, képezni magam, de nincs semmi technikai érzékem, ami elengedhetetlen lenne.