Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti mit tennétek?
Sziasztok! 19 éves lány vagyok, 1,5 éve együtt vagyok a mostani párommal. Ő 25 éves.
Az elején minden jó volt, kicsit sem féltékenykedett teljesen megbízott bennem de mostanra ez valamiért megváltozott pedig semmit nem tettem, nem csaltam meg, nem hazudtam neki és nem is tennék ilyet! A bizalmatlansága miatt mostanában elég sokat veszekszünk és nálunk a veszekedések elég durvák..fizikailag nem bàntjuk egymást viszon elég csúnya dolgokat vágunk egymás fejéhez..Sokszor olyan dolgokat is, amit egyébként nem mondanék csak az ideg hozza ki belőlem..Na szóval nagyon szeretem úgy érzem ezek ellenére sem tudnám elengedni,de ez már sok és legalább egy pici szünet kéne..Mostanában sokszor jött fel a szakítás:( és amit soha nem gondoltam volna róla..Már azzal zsarol hogy megöli magát..Előre szögezzük le, én nem azért vagyok vele együtt, mert félek hogy megöli magát..Szeretem őt..Persze sokszor megijedek amikor ilyenekkel jön és nem tudom hogy reagáljam le..Egy szünet szerintem jót tenne a kapcsolatnak..Vagyis bíznék benne hogy elgondolkodik a viselkedésén..de amikor felhozom akkor is azzal jön hogy megöli magat mert nem tud nélkülem élni és én már nem szeretem őt stb..Mit tegyek?
Ja, hogy már csinálta is?
És te ennek ellenére vele vagy? Akkor fogd be a szád és ne nyavalyogj, mert ezek szerint neked ez kell.
Nekem az lenne az első, hogy ráhívnám a mentőt, rendőrséget, szüleit, aztán szakítanék vele.
Tudod ki rettegne minden nap, hogy vajon megöli-e magát.
Minden eldurvuló kapcsolat egy szép szerelmi kapcsolatként indul, ahol a férfi imádja a nőjét, a nő elolvad a férfi odaadásától. Így több hónap, akár év is eltelhet, míg elkezdenek dolgok kényelmetlenné válni, amikor elkezd valami "túl sok" lenni, először általában a féltékenység. Ugyanis ez az, amivel öntudatlanul arra kényszerít, hogy állandóan igazold magad, számolj be mindenről, avasd be mindenbe, önszántadból árulod el a jelszavaidat, mutatod meg a telefonod, a levelezésedet, csak hogy "megnyugodjon", hogy véget érjenek már a viták. De neki ez sosem elég. A végén inkább nem találkozol már senkivel, lassan megszakad a kapcsolatod a barátaiddal, rokonaiddal, hogy ne zaklasson már folyton a féltékenykedésével. És akkor szépen elindul a durvulás... Amikor már tényleg mindent ellenőriz, mindent csak a felügyelete alatt végezhetsz, már lassan az utcára se teszed ki a lábad nélküle, csak hogy elkerüld a balhét. De a balhék csak fokozódnak, mindenbe paranoiás képzeteket vetít, minden egyszerű tetted, döntésed mögött ellenséges szándékot sejt és aztán már nem csak ordít, hanem üt is. Aztán sírva kér bocsánatot és ígéri, hogy soha többet ilyet nem tesz. De másnap megint. Ezt nevezzük bántalmazó kapcsolatnak. Innen nagyon nehéz kijönni. Az elején sokkal könnyebb.
A bántalmazási "program" jól dokumentált, minden elkövető ugyanúgy csinálja. Jól ismert az, hogy öngyilkossággal fenyegetőzik, ha elhagynád. Jó ismérve ez a bántalmazásra hajlamos személyiségnek. Sajnos ő egy mentálisan erősen sérült ember, akivel egy egészséges ember pszichológiai ismeretek hiányában nem tud mit kezdeni. Naivan belesétálsz a csapdájába, ha azt hiszed, hogy szép szóval, beszélgetéssel el lehet érni dolgokat. Igen, egy normális, két egészséges ember szereplésével fenntartott párkapcsolatban ez a jó út. De ahol a beszélgetés öngyilkossággal fenyegetőzésbe torkollik, az nagyon intő jel.
Ha megérted azt, hogy ő egy beteg ember, akinek az érzelmi élete, az érzelmi eszközei nagyon primitívek, gyakorlatilag a klasszikus bántalmazási forgatókönyv szerint cselekszik, akkor távolabbra kerülhetsz tőle és ráláthatsz arra, hogy ha véghez is vinné az öngyilkosságot, nem kellene magadat okolnod miatta.
(Egyébként az öngyilkosság megvalósítása sokkal kevésbé valószínű, mint az, hogy konkrétan Téged támadjon meg fizikailag. Érdemes lenne tanulmányoznod ezt a bántalmazásos témát, mert nagyon sok, igen jó leírás és segítő tanulmány van róla, amivel jobban ráláthatnál és még időben meghozhatnád a jó döntést.)
Esetleg felvethetnéd neki, hogy menjetek el párterápiára, nézzük mit reagál rá, de őszintén szólva amiket leírsz, az alapján nem vagyok optimista. Szerintem a srác már be van ragadva ebbe az elvakult birtoklós, kontrollálós cuccba, amiből már egyenes az út lefelé.
Te mondjuk elmehetsz pszichoterápiára, hogy segítsen feldolgozni Neked ezt az esetet, segítsen az érzelmi leválásban, megoldásban és abban, hogy legközelebb el tudd kerülni az ilyen kapcsolatot. De ennél jóval sürgősebb lenne számodra, hogy elhagyd valahogy.
Azt tudnod kell, hogy ha ténylegesen megvalósítod ezt, az valószínűleg jóval súlyosabb, durvább reakciót fog eredményezni, ezért amikor közlöd vele, legyen veled valaki, ne maradj kettesben vele. Sőt, már most kérd meg az ismerőseidet, hogy fűzzék egy időre szorosabbra a szálakat veled, legyetek sokat együtt, a szüleid mozgósíthatók erre? Elmondhatnád nekik, hogy a fiú valószínűleg bántalmazó alkat és figyeljenek rád jobban oda, mert megpróbálsz vele szakítani és ilyenkor az ilyenek veszélyessé válnak.
Ha felélénkíted a kapcsolataidat, két legyet ütsz egy csapásra - egyrészt pont ellene hatsz annak a folyamatnak, hogy a féltékenykedésével levágja rólad az emberi kapcsolataid, ezzel gyengíted a hatalmát és szűkíted a mozgásterét, másrészt naprakészen tartasz embereket, akik segíthetnek, ha hirtelen szükséged lenne rájuk.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!