Ez szakitóok? Vagy mit tehetnék már? Nagyon szeretem, de ezt nem birom elviselni. :/ Kicsit hosszú de szükségem van tanácsra

A lényeg röviden annyi, hogy nem hiszek a fiú-lány barátságban, a páromnak meg volt valami hasonló még előttem. Amikor összejöttünk, akkor néha feltünt, hogy csetelgetnek, elég sokat...aztán egyszer épp valamit együtt néztünk, mikor ráirt a csaj "szia drága" és egy jó pár puszis szmájli fogadott. Ekkor rákérdeztem, hogy ennyire közeli a viszony? Aztán kiderült, hogy olyanokat is szoktak egymásnak irni, hogy "hiányzol, vigyázz nagyon magadra, várom hogy gyere haza(a csaj külföldön él,itt pedig nagyszülei vannak)"ja és rengeteg puszi. Nekem innentől kezdve egy óriási szálka volt a szememben...hisz szinte úgy beszéltek, mint velem, a párjával. Azzal magyarázta, hogy a lánynak ilyen a stilusa, mindenkivel ilyen és ő csak úgy irt vissza. Meg csak illemből tartja vele a kapcsolatot, hisz a szülei is rendesek voltak vele, mikor kint kirándult és náluk aludhatott a párom. A csajnak is van párja, vele is jóban van az enyém, mégis mindig vele dumált...

Akkoriban ez nagyon kiboritott, és meg is mondtam neki, hogy én ezt igy nem fogom elviselni, ha nagyon fontos neki ez a dolog akkor maradjon igy, de én félreállok mert nem birom ilyen viszonyba látni a párom egy másik nővel. Aztán persze azzal hitegetett, hogy neki nem is fontos, csak illemből, mert szégyellné megszakitani a kapcsolatot stb.

Persze én sem akartam rosszindulatú lenni, mondtam neki kössünk kompromisszumot:ha ide utazik a csaj találkozhatnak(azt mondta engem is visz mindenképp) és alkalmakkor felköszönti, de nem szeretném ezt a nyáladzós viszonyt látni.

Beleegyezett én pedig kezdtem megnyugodni. Aztán egy párszor megszegte ezt, mert irt neki. Ezeket elnéztem.

Aztán nemrég őjra irt a csaj, hogy utaznak ide, a párom persze akart találkozni. Végülis hozzájuk mentünk, nekem nagyon nehezemre esett, hisz már az elejétől kiver a viz, ha ő szóba jön, de elmentem vele és kb két órát voltunk ott. Rá kis időre meghalt egy rokona a csajnak, párom ragaszkodott hozzá, hogy menjünk mi is el.(Én épp felfázva voltam, nagyon fájt a vesém, de azt mondtuk nem üljük végig) Elmentünk, megvolt a részvétel, vége fele mondtam, hogy mehetnénk mert már elég rosszul voltam, ő meg erősködött, hogy mostmár várjuk meg a végét, hogy tudjon köszönni nekik.

Ezzel megvoltam nyugodva, hogy mostmár tényleg teljesitette az "illemet" és nem kell egy ideig hallanom róla... aztán tegnap láttam, hogy megint csetelgetnek jó hosszúakat. Mondtam, hogy nem ezt beszéltük meg annó, nekem ez rosszul esik, és ő azzal jött, hogy mi olyan nagy dolog, csak megakart kérdezni még pár dolgot mert én állandóan siettettem és nem ülhetett nyugodtan miattam.(az előző találkozásokkor)

Épp csak nem mondta úgy, hogy útban vagyok abban, hogy úgy barátkozzon vele ahogy akar.

Teljesen rosszul vagyok azóta, hisz már sokszor gondoltam úgy, hogy ha én nem lennék neki, akkor vigan ellehetne vele és talán jobban is érezné magát, útban vagyok. Most, hogy ezt mondta, mégjobban ezt hiszem. Nagyon rossz érzés, hogy a saját párom egy akadálynak lát, s főleg az, hogy semmibe vette amiben megegyeztünk és azt hittem jó neki is. De igy mintha tényleg fontos lenne neki ő, ez már több annál az "illemnél" amiről beszélt.

Én ezt sosem fogom tudni elfogadni, mármint többet annál, mint amiben megegyeztünk. Arra gondoltam, hogy félre fogok állni és hagyom őt.

Szerintetek mi más megoldás lehetne ?:(