Szükségem van idegen, kívülálló emberek véleményére. Hosszú lesz, csak akkor kattints ha elolvasod! (? )

Akármennyire töröm a fejem a problémán, nem jutok egyről a kettőre, egyszerűen nem tudom hova tenni a dolgot.

9 hónapja vagyunk együtt barátnőmmel, távkapcsolatban. Elég nagy a távolság(400km), és az utóbbi időkben elég sokat veszekedtünk kapcsolatban, lényegtelen. Hibás voltam, mondtam olyan dolgokat amiket nem kellett volna. De ő is hibázott, volt egy kinézettje akit (lányként !!) el akart hívni randira. Ezután megbeszéltük a dolgainkat, és elmondta, rájöttem, hogy ez a kikacsintás pontosan miattam történt, a körülmények, és a kevés találkozás (legfőképp annak az oka, az ő anyja) megváltoztattak. Előre eltervezett időpontokban találkoztunk volna, de amint eljött az időpont kiderült, hogy mégsem megoldható. Belátom itt hibáztam, túlságosan kiborultam, és sajnos nem tartottam meg a gondolataimat magamnak, megosztottam vele.

Miután megtudtam azt, hogy randizni hívott volna egy srácot, teljesen kiakadtam és összevesztünk, nagyon. Ennek a veszekedésnek a végén döbbentem rá arra, hogy mindenről csak is én tehetek, tehát még ezekután is bocsánatot kértem tőle. Megbeszéltük, hogy folytatjuk, (ugyanis fontos tudni, hogy szeptemberig tartana csak a távolság, utána egy városban fogunk lakni a suli miatt) megbocsájtjuk egymásnak a hibáit.

Nagyon rendbetett amit mondott nekem, és teljesen új felfogással állok a dolgokhoz azóta. Azóta soha szóba sem hoztam a találkozás dolgot, igyekeztem mindig mindenben a kedvére járni, nem veszekedtünk azóta egyszer sem, minden olyan lett, mint ezelőtt az egész előtt volt. Ez kb. 3 héttel ezelőtt történt.

Egy ideig ment szépen minden, majd észrevettem rajta, hogy nagyon elhidegült, mintha nem érdekelném már, nem úgy nézne rám ezek után. Rengeteget beszélünk facebookon keresztül, ez eddig is így volt és most is, de valahogy más az egész. Érdeklődik felőlem mint eddig, megjegyzi ha eltűnök akár 5-10 percre is szó nélkül, szóval ugyanúgy jókat beszélgetünk. De azóta, akárhányszor azt írtam neki, "Szeretlek", általában semmi választ nem kaptam, vagy csak egy mosolygós fejet, nagy ritkán "én is téged." Ezelőtt ő írta ezt gyakrabban, ezért is fontos tényező ez.

Úgy volt megbeszélve, hogy holnap megyek hozzájuk, amint vége a szóbeli érettséginek. Direkt nem terheltem azzal, hogy beszéljük meg mi hogy lesz pontosan, mert megkért rá, hogy érettségiig ne legyen szó erről. Ma leérettségizett, amint elmondta hogy mi hogy ment, azzal jött, hogy menjek inkább hétfőn, és hogy elmegy nyaralni 7.-én. (Korábban említette a nyaralást olyan címszóval, hogy nem megy szüleivel..) Mintha egy olyan kibúvót keresne az alól, hogy együtt lehessünk, amivel nem tudok mit kezdeni, és nincs okom rá megsértődni.

Teljesen úgy érzem rajta, mintha már nem szeretne. Ezt még talán el is fogadnám ha elmondaná, de mégis úgy tesz mintha érdekelném, egy hétig együtt leszünk ettől függetlenül hogy így viselkedik, de semmi jelét nem látom annak hogy örül neki. Régebben pedig teljesen izgatott volt az előtte lévő napokon.. most pedig megkért hogy később menjek. Én azthittem eddig csak azért maradt ez el, mert izgult az érettségitől, de ma sem változott semmi.

Nagyon szeretem őt, nem szeretném elveszíteni, de nagyon félek tőle hogy ez be fog következni (vagy már be is következett..)

Bocsánat ha hosszú volt, de úgy érzem röviden ezt nem tudnám jól körülírni. Köszi hogyha végigolvastad, kíváncsi vagyok a véleményedre, és hogy mit tennél a helyemben!