Szerintetek kihozható a mély gödörből a kapcsolat? Hogyan? Vagy szakítsak?

A barátom nemrég jegyzett el. Elég régóta vagyunk együtt. Nem kapom meg tőle a kellő szeretetet és törődést. Persze tudja de nem változik semmi. Ha én nem akarok vele lenni akkor magától nem mondja hogy találkozzunk. Szeretkezés ritkán van mert nem találja jónak. A programokon nem érzi jól magát mert szerinte mindig valami bajom van ami nem tetszik. El is mondta és próbálok változtatni. Szerinte én magamhoz láncolom és ki akarom sajátítani, pedig szerintem sokat változtam jó irányba ezen a téren. Talán az hogy ő még élni akar és fél hogy megkötöm majd a hàzasság alatt. különbözőek vagyunk. Ő szabadságot szeret én pedig együttlétet. De szerintem tulságosan is egyedül akar lenni és eltol magától vagy mai napig sem enged be az életébe és ez már nem fér bele egy kapcsolatba nekem. Az fáj igazán hogy sok emberrel összevesztem mostanában és ellenségesnek tartanak. És ő melléjük áll. Engem soha nem véd meg. Rossz emberként állítanak be pedig én nem tartom magam annak. Az embereknek az nem tetszik hogy őszinte ember vagyok és mindent nyíltan kimondok. Mintha őt az érdekelné mit mondanak mások. És az ő szemükkel nézne. Olyan mintha mindig ugyanazokat a köröket futnánk és nem jutnánk előrébb. Külön élünk és olyan mintha már nem ugyanazok lennénk mint régen. Régen összetartottunk, mindenre találtunk megoldàst közösen és tűzön vizen át együttmaradtunk. Most mintha az ellenkezője lennénk. Folyton veszekedünk. Bántjuk egymást. Ellenségesek vagyunk. Pedig megbeszélünk mindent és probáljuk helyrehozni a dolgokat. De le kell adni az igényeimből miatta. Vagy talán nem fogadjuk el a másikat?