A nők miért nem őszinték ilyen téren?

Ha tényleg olvasod ezt a kategóriát, meg a szexualitást, akkor látod, hogy már azokat a nőket is értéktelen rongynak nézik, akiknek csak egy egy éjszakás kalandjuk volt, és innentől egy normális férfinak már nem kellenek. Tiszta iszlám állam van itt is, ha párkeresésről van szó, szóval tényleg annyira meglepő lenne, hogy sokan félnek a férfiak reakciójától?

Az meg a hűségnél nem sokat nyom a latba, hogy hány partnered volt eddig, hanem az számít, hogy hány exedet csaltad meg. Én személy szerint előbb jönnék össze egy olyan pasival, akinek volt több alkalmija, mint egy olyannal, aki egyszer is megcsalta a párját.

Hazugságért meg aztán nektek sem kell a szomszédba mennetek, szóval krvára felüdítő lenne, ha végre egyszer nem akarnátok minden emberi mocskot kizárólag a női nemre tolni :)

Nő és nő között is van különbség, ahogyan férfi és férfi közt.

Ez most olyan, mintha azt mondanám rólad, hogy egy bunkó szemétláda vagy, csak azért, mert eddig csak olyan férfiakkal találkoztam.

Volt már egyéjszakás kalandom, de nem igazán volt kielégítő. Nyilván technikailag minden adott rá, hogy KÉPES legyek érzelmek nélkül szexelni, de az kicsit olyan, mint a lekvár nélküli palacsinta: jónak jó, de minek? Persze az ilyen kalandoknál teljesen önként vettem részt a játékban, inkább a kalandvágy meg az izgalom hajtott és nem az orgazmus iránti vágy. És mindeközben persze voltam vagy 19 éves, szóval még az önmagam megismerése c. előadás is nagyban benne volt a motivációim között.

Én mindig is inkább a párkapcsolat és romantika pártján álltam. Ez nem zárja ki, hogy szeressem a szexet, továbbra sem, de nekem úgy maga az aktus is kielégítőbb, ha olyannal vagyok akivel szeretjük és ismerjük egymást- egy nő orgazmusa kb 80%-ban fejben dől el, és könnyebb ezt a kb 80%-ot elérni egy megnyugtató, biztonságos, ismerős közegben. Ez továbbra sem zárja ki, hogy ha egy vonzó férfi egy ereszdelahajam buliban közeledik hozzám, akkor vágyat érezzek, netalán ha oda jutnánk akkor benedvesedjek és ne erőszak hanem egy fogjuk rá kellemes élmény legyen az esti kaland, de még mindig inkább választanám a férjem, akit ismerek, szeretek, aki tudja, mi a jó nekem, nem kell neki mondani hogy mit, hogyan, merre, mennyire, akin látszik, hogy egyébként is az én örömöm kedvéért csinálja a dolgot, és nem azért mert a hódítás vagy mert olyan régen dugott hogy bárki jó.

Egyébként meg az rövid, éjszakás kapcsolatok nem határozzák meg az ember hűségességét. Nekem egy darab energiámba nem kerül hűségesnek maradni a férjemhez, a házasságunk előtt sem volt nehéz ellenállni a csábításnak (pedig mindig volt), korábbi kapcsolataim alatt sem kellett különösebben megerőltetnem magam, még távkapcsolatban sem. Két kapcsolat között viszont az ember szabad, azt csinál, amihez éppen kedve tartja. Részemről ez is bizonyítja amúgy, hogy a hűség döntés kérdése- eldöntöttem, hogy én EZT a férfit akarom, és kész, innentől kezdve nincsenek bizonytalankodások, visszalépések, kikacsintgatások, ez már egy kész tény. Az emberek szerencsére vannak olyan fejlettek, hogy a döntéseikhez tartsák is magukat, ha akarják.

Egyébként eddigi csalódásaim az én hűségemtől/kapcsolati állapotomtól teljesen függetlenül jöttek. Mert hiába vagyok én maga a monogámia megtestesült szobra, ha a másik fél nem úgy gondolkodik, mint én.

Jaj, hát nem csak a férfiak tudnak hazudni a lukért, hanem a nők is a facért - mi ebben a meglepő?

Vagy azt hitted, hogy a nők az igazság bajnokai? Akkor nem sminkelne egy sem, bakker. :)

Hát én kurtára nem hazudtam ilyen téren soha, senkinek. Még a családomnak sem, akkor sem, ha ferde szemmel néztek rám. Volt időszak, mikor úgy volt fickó az életemben, hogy már nem barátság, még nem kapcsolat. És? Aki engem ezért megvet vagy lenéz, az az ember engem nagy valószínűséggel nem érdekel. Aki még ismer és szeret és elfogad ilyennek, az meg tud kb mindent.

Kapcsolat az persze más, ott monogámia van. Eddigi életemben összesen kétszer voltam hűtlen. A mostani kapcsolatom érzem annyira jónak, hogy ne kelljen mellette más.