Ha kövér maradok az tényleg már a kapcsolatunk végét is jelentheti?

#19 Szerintem te sem vitatnád ezt, ha kicsit más szemszögből vizsgálnánk a kérdést.

Talán az zavar, hogy pozitív az irány és úgy gondolod, hogy emiatt nem lehet ilyen hatása. Fordítsuk meg az irányt.

Tegyük fel, hogy a kérdés ez "A párom rettenetesen elhízott, jelentheti ez a kapcsolatunk végét is akár?"

Hogyne! Sokkal egyértelműbb igaz? Pedig csak az előjelét változtattuk meg.

#20: A leírtak nagy részével teljesen egyetértek, azonban én nem állítottam azt, hogy a párja változása nincs kihatással a kapcsolatukra (a korábbi válaszomban egyébként én is ezt írtam). Őszintén szólva a reakcióm első sorban a "jogosan" szónak szólt, mivel két ember más irányba történő változása nem egyikőjük hibája. Azt én is felfogom, hogy "szintet lépett" a párja (már ami saját magát illeti), ettől még viszont a kérdező nem lett kevesebb, és nem "jogos", hogy elhagyják.

Ez kb. olyan, mintha azt írtad volna, hogy már nem esik egy "kategóriába" a párjával, így rohadtul kapaszkodjon utána, vagy hagyja, hogy elvigye egy nála "jobb" nő. Ez a szintes, kategóriás hülyeség pedig nem felnőtt párkapcsolatba való, hanem középsuliba. :) Ennyi erővel, ha valakinek jobban keres a párja, az izzadjon vért több pénzért (még ha szereti is a munkáját, akkor is), vagy törődjön bele, hogy majd elviszi valaki a párját, aki jobban keres mint ő.

Itt pedig szó sem esik az érzelmekről, közös élményekről, átélt dolgokról, stb., pedig ezek a legfontosabb részei egy párkapcsolatnak. Ezért írtam a válaszodra, de egyébként szinte mindenben egyetértek.

"Igen, jelentheti a kapcsolatotok végét, mivel fiatal felnőttek vagytok, akik változnak, és láthatóan külön irányba. Döntsd el, hogy idomulsz-e a barátodhoz vagy nem, ha nem, akkor van rá esély, hogy el fogtok távolodni, aztán jó esetben szépen szakítotok. Ettől függetlenül én azt mondom, hogy ne tégy olyat, amit ne akarsz, és ne legyél az, aki nem akarsz lenni, csak hogy megtartsd őt, mert ez idővel felőrli majd úgyis az egészet, aztán jól aláfekszel valakinek, akinek jó vagy hurkásan is. :D "

A 15-ös számú válasz az enyém, ezt írtam, úgyhogy ismét leírom, értem, amit írsz.

Pedig a kérdező barátja szemszögéből "jogos". De ezt nem fogja felfogni egy olyan ember, aki nem tesz magáért igazán, nem tudja, milyen életmódot váltani, sportolni. Lehet simogatni a buksiját, és burkoltan gyermetegnek, éretlennek minősíteni engem, de ettől neki nem lesz jobb. Szerintem felnőtt, nem önámító ember pontosan tudja, hogy egy kapcsolatért tenni kell, életre szóló küzdelem fenntartani olyan formában, hogy ne laposodjon el, és egyik fél se vágyjon másra, hűséges legyen. Ehhez nem az kell, hogy egyik fél megfelelési kényszeresen csicskuljon a másiknak, hanem ott kezdődik, hogy két összeillő embernek kellene együtt lenni. Ők elég valószínű, hogy nem azok, mivel az egyik félnél prioritást élvez egy olyan dolog, ami a másiknál nem. És igen, egy kitartással rendelkező, egészséges életmódot élő, fitt ember teljesen rendben van, hogy azt szeretné, ha a párja is ilyen lenne. Az sem baj, hogy fontosak neki a külsőségek, a feszes test, mivel ő is ad erre, de emellett a sport nemcsak erről szól, hanem sokkal többről, egyfajta jellemről és tudatosságról is. A kérdezőben pedig ez nincs meg. de van egy rakás másik férfi, akinek nem számít ez.

Ez a diplomatikus verzió volt, szerintem ebbe nem lehet belekötni, hogy egyszerűen nehezen lehet fenntartani úgy egy kapcsolatot, ha az egyik félnek fontos egy egész életmódra kiható dolog, ami a másiknak nem.

Akkor most jön a saját személyes véleményem: Szerintem egy nőnek sem kellene elvárni azt, hogy a sportos, jó testű párja örökké elfogadja úgy, hogy rajta felesleg van, ami idővel nagy valószínűséggel egyre több lesz, egyre löttyedtebb lesz...stb. Lehet mondani, hogy a szerelemben nem ez számít, és, hogy ez a gimibe való, de ettől még létező dolog az, hogy vannak nők, akik csinosabbak, és lehet, hogy lelkileg is jobban passzolnak, ergo a kérdező barátja számára jobb választásnak bizonyulhatnak, mint a kérdező. Lehet sírni, de ez van. Nem kell választani a külsőségek és a lelkiek között, mert nem zárják ki egymást.

Amúgy is vélszerű tennünk magunkért, nemcsak a másiknak való megfelelés miatt.

De az is tény, hogy ha valaki egy életre tervez a másikkal, célszerű energiát fektetni abba, hogy minél tovább megmaradjon a vonzalom, és ennek része az is, hogy a külsőnkből a személyes maximumunk közeli állapotot hozzuk ki. Ha valaki ezt csak a másikért tenné meg, saját magának nincs igénye rá, az szerintem rég rossz. De ez csak egy szubjektív vélemény. :)

#27:

Nekem nem kell magyaráznod, mivel 3 évvel ezelőtt vettem egy fordulatot és elkezdtem sportolni, egészségesen étkezni, annak ellenére, hogy a családomban az egészségtelen életmód miatt magas az elhízottak aránya, és az étkezési szokásokon pl. piszok nehéz változtatni (nekem az volt), azóta így élek. De én ezt magamért tettem, nem azért, mert úgy éreztem (vagy éreztették velem), hogy csak így tarthatom meg a párom. De ezt felesleges egy olyan embernek magyaráznom, aki nem is akarja megérteni, amit írok, ehelyett kisarkítja azt.

A másik, hogy a sport remek dolog és építi a jellemet, de azért a testépítést ne vegyük egy kalap alá olyan sportágakkal, amik valódi állóképességet és keménységet kívánnak.

Az meg, hogy messzemenő következtetéseket vontál le az életemről azok alapján, amit írtam, valóban gyermeteg, így láthatóan nem tévedtem nagyot, amikor arra céloztam. :)