Meddig "érdemes" egy depressziós emberért küzdeni egy párkapcsolatban? (Úgy, hogy a depressziója miatt már egyre kevésbé képes kedvességre, és arra, hogy értékeljen engem. )

Mindketten eléggé fiatalok vagyunk, majdnem 2 éve vagyunk együtt, nagyon sok mindenen mentünk keresztül, sok időt töltünk együtt. Az első pár hónap csodálatos volt együtt. Már az első beszélgetésünk alkalmával elmondta, hogy depressziós volt (nem diagnosztizált, de nyilvánvaló), és én ezt elfogadtam. Viszont fél év után egyre több probléma kezdett kialakulni. Visszagondolva úgy sejtem, a depressziója nem igazán szűnt meg, csak az új kapcsolat varázsa húzta ki kissé a rosszból...

Egyre kevésbé képes velem bármiféle kedvességre, egyre kevésbé értékel, nagyon gyakran gyárt konfliktus ott is, ahol semmi oka nincs rá. Továbbra is csodálatos embernek tartom, de a depressziója sajnos teljesen közénk áll, és nem engedi azt, hogy boldog legyen, vagy hogy észrevegye az életében a jó dolgokat. És nem tudom azt, meddig érdemes kitartani mellette, ha egyszer úgysem nagyon tud értékelni. Illetve hogy ha kitartok mellette, azt hogyan érdemes tenni. Hiszen nem tud értékelni, nem látszik soha, hogy jót tenne neki, ha segíteni próbálok, vagy esetleg csak vele vagyok. A jelenlétemmel inkább ürügyet szolgáltatok arra, hogy konfliktust generáljon, és ezáltal további okokat találjon a szomorúságra...

Bocsánat, eléggé össze-vissza lett ez a szöveg, kb ilyen kuszák az érzéseim is. Összefoglalva a kérdés annyi, hogy egy lelki problémákkal küzdő ember mellett mennyi ideig érdemes kitartani pozitív visszajelzés nélkül, és hogy ezt a küzdést milyen formában érdemes tenni.

Előre is köszönöm a válaszokat! :)