Érdemes ismerkedni egy depressziós, borderline és más mentális problémákkal küszködő nővel, akinek még öngyilkossági hajlama is van? Vagy ez már tényleg túl sok poggyász és nem csak nekem sok?

A depresszió kezelhető, a borderline személyiségzavarban én nem hiszek, csak azért lett kitalálva, hogy ha valakire nem lehet ráhúzni a többi személyiségzavart, akkor annak is legyen egy neve, emiatt határ eseti a bprderline magyar neve. Öngyilkossági hajlam a depresszióval mindig együtt jár kisebb vagy nagyobb mértékben. Én adnék egy esélyt a helyedben a kapcsolatnak, mert sokszor egy enyhe depressziót éppen egy párkapcsolat tud helyre hozni.

Ha jót akarsz magadnak, akkor megvárod amíg segít önmagán és egy pszichológus. Aztán folytathatod a lelki nyugtatását. Fejest ne ugorj bele egyből, mert neked sem lesz jó. Iszonyú sok türelem és kitartás kell hozzá, és alaposan ki kell ismerni belülről, és azt hogy miből gyökerezik a probléma.

igen

Én borderline-ként szívesen ismerkednék pl. Nincs öngyilkos hajlamom.

Csupa ilyen nőm volt egész életemben, leszámítva az öngyilkossági hajlamosat, olyan még csak egy akadt. Abból nem kérek többet, a többi jöhet.

Ilyen pasim volt. Én mindenkit óva intenék. Uralkodni akart rajtam, rám hárította az összes problémáját és sosem tudtam boldoggá tenni. Amikor nem látod a másikat boldognak, az nagyon frusztráló tud lenni. Főleg, amikor úgy érzed, hogy ez nem rajtad múlik. Megteszel mindent és mégis minden rossz. 2év8hónap után ő tett ki, aztán 2 hónappal később újra akarta kezdeni. Nemet mondtam, bezárt a kollégiumi szobámba és arra akart kényszeríteni, h végignézzem, ahogy megöli magát. Persze nem halt meg, de én a sürgősségire kerültem, össze kellett varrni, mert elvettem tőle több szúró-vágó cuccot. Szerencsém volt, mozognak még az ujjaim. Életem egyik legrosszabb élménye. Komolyan: kinek kellenek ilyen élmények?

Messze túl sok poggyász. Nem jó ezt mondani, de tényleg.