Szerintetek depressziós vagyok? Érdemes lenne foglalkozni ezzel?

Sziasztok!

17 éves lány vagyok, nemsokára töltöm a 18-at. Elég sok sz*r dolog történik a családomban, apám 13 éves korom óta alzheimeres, már nem ismer föl. Anyám semmibe vesz, nem érzem hogy szeretne. A testvéreimmel mindig egyszerre csak ketten tudunk/nak jóban lenni, a harmadik utálkozik.

Utána olvastam a neten, és azt mondták ha az alábbi tünetek közül 5 igaz rám, depressziós vagyok:

1. Rossz hangulat, sírógörcsök - totálisan igaz. Gyakran vannak sírógörcseim, ha épp egyedül vagyok, sz*r a hangulatom.

2. Örömre való képesség elvesztése - ez nem nagyon igaz. Jókat tudok nevetni a barátaimmal, örülök dolgoknak.

3. A napi tevékenységek iránti érdeklődés elvesztése - ez egy kicsit, de annyira nem jellemző. Mindig is voltak dolgok amiket szerettem csinálni azután meguntam.

4. Önértékelés alacsony szintje - nagyon igaz. Gyakran gondolom hogy semmi vagyok, semmiben sem vagyok jó, csúnya vagyok és úgy általában egy sz*r alak. Már általános iskolában sem volt soha önbizalmam. Gyakran rágódom a múlton.

5. Alvászavar - rengeteget alszom. Ha anyám nem kelt föl, akár egész éjjel másnap egész nap és megint egész éjjel.

6. Csökkent koncentrálás, akadályoztatott gondolkozás - gyakran azt gondolom én is alzheimeres vagyok. Nem tudom végig gondolni a helyzeteket, nem látom át a dolgokat. Pedig régen okos voltam. Most butának érzem magam. Nagyon. Egy veszekedésben soha nincs igazam.

7. Testtömeg változás - nincs.

8. Agitáció vagy gátoltság - iszonyat ingerlékeny vagyok, ha valamit még egyszer el kell mondanom, már ideges leszek. Valamikor meg lelassulok mint egy teknős, kiürülök, úgy érzem csak egy burok vagyok. Ilyenkor gyakran beszélek monotonon, nem érzem hogy bármilyen érzelmeim lennének.

9. Fáradtság - na ez is tipikus. Ha sokat alszom azért, ha nem eleget azért. Mindig fáradt vagyok. Soha nem keltem még úgy hogy hajjaj de kipihent vagyok.

10. Halállal kapcsolatos gondolatok - nos, sokszor gondoltam már öngyilkosságra, hogy mi lenne ha megtenném. Mit szólnának hozzá az ismerőseim, mit tenne a családom. De ismerem magamat, és tudom hogy igazából nem tenném meg soha, gyáva vagyok hozzá. Szóval ettől ne ijedjen meg senki, tudom hogy nem leszek az.

Szóval ezek közül elég sok igaz, több mint öt. Szerintetek? Voltam már pszihológusoknál, de nem nagyon szeretem őket. Kissé kényszeres vagyok, ezt már kimutatták, és apánm nyomán egy kissé hipoonder is. Nem tudom mit kezdjek a helyzettel, soha nem gondoltam rá hogy esetleg depressziós lehetnék, de egyszer csak rákerestem, és lám, mintha én lennék. Anyámnak is elmondtam, kiröhögött.