Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van egy férjem és egy nyugodt életem. Mégsem vagyok boldog. Mit tegyek?
Soha nem voltam belé szerelmes, csak annyi csalódás után nyugira vágytam. Ezt megkaptam. Most viszont eljutottam oda, hogy besavanyodtam.
Nem tudom mit tegyek, más örülne, ha egy ilyen nyugodt élete lenne, de azonkívül, hogy mindenben számíthatok rá semmi mást nem tud nekem nyújtani.Nem lett közös gyermekünk és a sex is elég ... semmilyen (havi 1* és az se nagy szám).
Hagyjam el? De miért, mit mondhatnék neki? Megértené? Vagy inkább fogjam be a számat és hagyjak mindent ahogy van?
Eddig azért nem hagytam el mert úgy gondoltam legalább nem vagyok egyedül, de most már nem vagyok biztos benne, hogy egyedül rosszabb lenne.
Egyébként 36 vagyok. Van esélyem még szerelemre?
Nem értem,ha nem szeretted akkor miért mentél hozzá??
Az egyedülléttől való félelemre szerintem ez nem megoldás, te is láthatod,hogy lehetsz egyedül úgyis ha van melletted valaki. Beszéljétek meg amit csak tudtok aztán,ha tényleg nem érzed jól magad akkor menj, mert így tőle is csak elveszed az időt arra, hogy boldog legyen olyannal aki fülig szerelmes belé...meg persze magadtól is.
Nnah itt egy jó példa erre a tipikus hibára!
Felvázolom a helyzetet: Fiatalkorodban kiélted magad a menő rosszfiúkkal, majd miután kiélted magad, kerestél egy szerencsétlent, aki mellett "nyugiban" lehetsz. Miért nem fogadod el magadat olyannak mint amilyen vagy? Miért baj az ha te egy olyan típus vagy aki csak kalandokat keres? Miért keseríted meg az életét egy olyan hapsinak, aki komolyabb kapcsolatokra vágyik? TE SEM akarsz igaz szerelmet! Barátkozz meg magaddal!
Elsőnek: szeretem, de nálam az nem egyenlő a szerelemmel.
Azért mentem hozzá mert előtte már voltam szerelmes és a szerelem vakká tesz, az ember nem látja a másik hibáit csak amikor már minden túl bonyolult. Ezért ezután már egy megbízható, kedves, aranyos fiút kerestem a szerelemről hallani sem akartam. Most már tudom, hogy hülyeség volt.
Szerintem Ő jól érzi magát ebben a kapcsolatban, nemigen vannak igényei, csak kaja, rend, és tiszta ruha.
Harmadiknak: egyetértek veled tipikus hibát követtem el. Ha van ötleted, hogyan forgassam vissza az időt az szuper lenne.
Egyébként nem voltam nagy bulizós anno, fiú barátom mindent összevetve ("a pár napos találkák és még egy csók se" is beleszámítva) talán ha tíz volt összesen. Szerintem azért ez nem olyan durva.
Én szeretnék igaz szerelmet és nyugodt életet együtt, de van ilyen?
Utolsóhoz: igen én is félek tőle, hogy ez csak rosszabb lesz. Hét éve vagyunk együtt, és kb. 3-4 éve kezdett derengeni, hogy hibát követtem el. Azóta minden csak rosszabb.
Nincs gyerekünk (szerencsére).
Az a gond, hogy mindenki aki csak ismer minket azt szajkózza nekem, hogy mekkora szerencsém van a párommal és tök jó, hogy így szeret stb. Én meg közben arra gondolok szomorúan, hogy "ja igen milyen szerencsés vagyok, csak nem vagyok szerelmes". De ettől mindenki kiakad ha mondom, mert szerintük az nem fontos.
Egyébként köszönöm a hozzászólásaitokat. Mindenki azt mondta amit én is érzek csak nem mertem vagy nem akartam kimondani.
Már csak az a nagy kérdés mikor és hogyan mondom el.
Remélem nem fog nagyon kiborulni. Nem akarom megbántani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!