Létezik olyan, hogy valaki képtelen az együttélésre?

Szeretem magam beosztani a pénzem, mindig is szerettem. Általában előre egy hónapra eldöntöm, hogy mire mennyit szánok és próbálom ahhoz tartani magam. Lassan egy hónapja lesz, hogy összeköltöztünk a párommal. Azt tudni kell, hogy ő nem keres rosszul, ha esetleg nem volt munkája és elfogyott a pénze, akkor az anyja mindig ki tudta segíteni. A párom szeret nagyobb lábon élni, például élelmiszerboltban is a drágább ételeket veszi, nem jó neki pl. a csirkehús sem, felvágottaknál sem eszik meg akármit, csakis sertésből készült sonkát és hasonlókat. Majdnem minden hétvégén cukrászdába jár, például most hétvégén is elhívott annak ellenére, hogy ott volt a sok süti, persze én nem kértem semmit. Még kávét is ivott, pedig előtte otthon is ittunk, így feleslegesen kidobott kb. 2000 forintot. Ez a kisebb gond.

A nagyobb probléma az, hogy az albérletünkbe kellene majd pár bútor, de a mostaniakkal is szerintem el lehetne lenni néhány hónapig. Megbeszéltük, hogy gyűjtünk egy új ágyra, aztán apránként más bútorokra is. Közben engem kirúgtak a munkahelyemről 1 hete, másnap a bútorbolt közelében jártunk, ő be akart ugrani nézelődni, bementünk és közölte, hogy vesz egy ágyat. Mivel engem épp kirúgtak, így nem szeretnék ágyakra és hasonlókra költeni, örülök, ha kajára futja, amíg nem találok mást. Úgy volt, hogy ma megyünk az ágyért, ő már húsvét előtt kivette rá a pénzt és magánál tartja. Tegnap annak ellenére, hogy volt a szüleimnél étel, ő kitalálta, hogy úgyis feltöltötték nemrég a SZÉP kártyámat, meghívhatnám egy étterembe. Én mondtam neki, hogy nem vagyok valami éhes, de ő "nagyon felkészült egy halászlére" és hogy ő is meg szokott hívni - rendszerint ő találja ki, hogy járjunk étterembe, nem én szoktam meghívatni magam, ahogy ő csinálja, nekem jó az otthon összeállított is. Otthon az asztalnál kotorászott, azt hittem eltette a kártyámat, mivel a saját tárcáját nagyon szorongatta, indulásnál látta, hogy nincs nálam semmi. Az étteremben a fizetéshez értünk, kérdezte, hogy akkor kifizetem-e. Mondtam, hogy én mint láthatta nem hoztam semmit. Erre azzal jött, hogy jól megvicceltem, meg hogy most az ágy árából kell költenie (kb.8000 forintnyit ettünk) és majd akkor pótoljam ki az ágy árát. Mondtam neki, hogy nem fogom, mert megmondtam, hogy nem akarok ágyra költeni, ő döntött úgy, hogy sürgős és megveszi. Este visszajöttünk az albérletbe és kérdezte, hogy akkor adok-e 5000 forintot. Kérdeztem, hogy miért? (Én sose kértem tőle pénzt), mire ő azt válaszolta, hogy az ágy árából annyi hiányzik. Mondtam neki, hogy nincs nálam kp. és egyébként is ő van megindulva az ágyért, erre azt mondta, hogy akkor majd vegyek ki holnap, azaz ma mert neki nincs a munkahelye közelében ATM. Ha nagyon akarna akkor úton a bútorbolt felé ki tudna venni szerintem.

Nekem igazából már totálisan elment az ágytól a kedvem, egyrészt rosszul is esik, hogy megbeszéltük, hogy közösen veszünk ágyat és ő egyedül megveszi, az meg még rosszabbul, hogy tudja nincs munkahelyem és kb. az én pénzemet is költeni akarja.

Szerintetek ezen lehet valahogy változtatni? Hogyan tudnám a tudtára hozni, hogy a sajátját költheti nyugodtan, de az enyémet maximum megbeszélés után? Az ehhez hasonló pénz-problémás kapcsolatok, illetve az eltérő életvitellel rendelkező emberek képesek egyáltalán együtt élni? Vagy én vagyok alkalmatlan az együtt élésre? Már azt is felajánlottam neki, hogy amíg nincs munkám, addig hazaköltözöm, addig is kevesebb lesz a rezsi, plusz anyukám úgyis mindig rengeteget főz, így kajára is sokkal kevesebbet kellene költenem. Erre ő azt mondta, hogy akkor feleslegesen vette ki az albérletet, mert az ágyat is állítólag miattam akarja megvenni, csak magának nem venne.