Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Létezik olyan, hogy valaki képtelen az együttélésre?
Szeretem magam beosztani a pénzem, mindig is szerettem. Általában előre egy hónapra eldöntöm, hogy mire mennyit szánok és próbálom ahhoz tartani magam. Lassan egy hónapja lesz, hogy összeköltöztünk a párommal. Azt tudni kell, hogy ő nem keres rosszul, ha esetleg nem volt munkája és elfogyott a pénze, akkor az anyja mindig ki tudta segíteni. A párom szeret nagyobb lábon élni, például élelmiszerboltban is a drágább ételeket veszi, nem jó neki pl. a csirkehús sem, felvágottaknál sem eszik meg akármit, csakis sertésből készült sonkát és hasonlókat. Majdnem minden hétvégén cukrászdába jár, például most hétvégén is elhívott annak ellenére, hogy ott volt a sok süti, persze én nem kértem semmit. Még kávét is ivott, pedig előtte otthon is ittunk, így feleslegesen kidobott kb. 2000 forintot. Ez a kisebb gond.
A nagyobb probléma az, hogy az albérletünkbe kellene majd pár bútor, de a mostaniakkal is szerintem el lehetne lenni néhány hónapig. Megbeszéltük, hogy gyűjtünk egy új ágyra, aztán apránként más bútorokra is. Közben engem kirúgtak a munkahelyemről 1 hete, másnap a bútorbolt közelében jártunk, ő be akart ugrani nézelődni, bementünk és közölte, hogy vesz egy ágyat. Mivel engem épp kirúgtak, így nem szeretnék ágyakra és hasonlókra költeni, örülök, ha kajára futja, amíg nem találok mást. Úgy volt, hogy ma megyünk az ágyért, ő már húsvét előtt kivette rá a pénzt és magánál tartja. Tegnap annak ellenére, hogy volt a szüleimnél étel, ő kitalálta, hogy úgyis feltöltötték nemrég a SZÉP kártyámat, meghívhatnám egy étterembe. Én mondtam neki, hogy nem vagyok valami éhes, de ő "nagyon felkészült egy halászlére" és hogy ő is meg szokott hívni - rendszerint ő találja ki, hogy járjunk étterembe, nem én szoktam meghívatni magam, ahogy ő csinálja, nekem jó az otthon összeállított is. Otthon az asztalnál kotorászott, azt hittem eltette a kártyámat, mivel a saját tárcáját nagyon szorongatta, indulásnál látta, hogy nincs nálam semmi. Az étteremben a fizetéshez értünk, kérdezte, hogy akkor kifizetem-e. Mondtam, hogy én mint láthatta nem hoztam semmit. Erre azzal jött, hogy jól megvicceltem, meg hogy most az ágy árából kell költenie (kb.8000 forintnyit ettünk) és majd akkor pótoljam ki az ágy árát. Mondtam neki, hogy nem fogom, mert megmondtam, hogy nem akarok ágyra költeni, ő döntött úgy, hogy sürgős és megveszi. Este visszajöttünk az albérletbe és kérdezte, hogy akkor adok-e 5000 forintot. Kérdeztem, hogy miért? (Én sose kértem tőle pénzt), mire ő azt válaszolta, hogy az ágy árából annyi hiányzik. Mondtam neki, hogy nincs nálam kp. és egyébként is ő van megindulva az ágyért, erre azt mondta, hogy akkor majd vegyek ki holnap, azaz ma mert neki nincs a munkahelye közelében ATM. Ha nagyon akarna akkor úton a bútorbolt felé ki tudna venni szerintem.
Nekem igazából már totálisan elment az ágytól a kedvem, egyrészt rosszul is esik, hogy megbeszéltük, hogy közösen veszünk ágyat és ő egyedül megveszi, az meg még rosszabbul, hogy tudja nincs munkahelyem és kb. az én pénzemet is költeni akarja.
Szerintetek ezen lehet valahogy változtatni? Hogyan tudnám a tudtára hozni, hogy a sajátját költheti nyugodtan, de az enyémet maximum megbeszélés után? Az ehhez hasonló pénz-problémás kapcsolatok, illetve az eltérő életvitellel rendelkező emberek képesek egyáltalán együtt élni? Vagy én vagyok alkalmatlan az együtt élésre? Már azt is felajánlottam neki, hogy amíg nincs munkám, addig hazaköltözöm, addig is kevesebb lesz a rezsi, plusz anyukám úgyis mindig rengeteget főz, így kajára is sokkal kevesebbet kellene költenem. Erre ő azt mondta, hogy akkor feleslegesen vette ki az albérletet, mert az ágyat is állítólag miattam akarja megvenni, csak magának nem venne.
Ez nem az együttélésre való képtelenség, ez pusztán a részéről a pénzzel való rossz bánásmód, illetve nem veszi komolyan a kialakult (remélhetőleg rövid) átmeneti helyzetet, hogy a te részedről elapadt a kereset.
Meg kell értse, hogy ha 1-ről a 2-re akartok jutni, akkor nincs étterem meg cukrászda és szorosabbra kell fűzni a nadrágszijat. Ilyen mindenkinél van és a racionális párok ezt képesek is normálisan kezelni.
Illetve szintén meg kell értse, hogy jelenleg te szűkös helyzetben vagy, legyen türelemmel és megértéssel, hogy nem fogod elhivogatni éttermekbe.
Nem tudok jobb ötletet, mint hogy értelmesen, korrekt hangnemben ezeket elmondani. Remélem, hogy leesik neki a szituáció és kicsit ő is jobban átnézi a kiadásait.
Sok sikert!
Nyáron volt hasonló helyzet, igazából januárban végeztem az egyetemmel, nyáron pedig nem dolgoztam, mert 3 hónap alatt meg akartam szerezni a jogsit, ami sikerült is. Volt a közelünkben egy fesztivál, szerettem volna megnézni a tűzijátékot, előtte pedig egy kiállítást ingyen meg lehetett nézni, így kértem, hogy menjünk el ide. Persze neki nem volt ez elég, hanem beült egy helyre, ahol 3-3 ezer forintért vett egy-egy koktélt. Tudta, hogy nincs pénzem, ennek ellenére kitalálta, hogy vehetnék neki kürtös kalácsot vagy valami jó hurkát /kolbászt, mert megéhezett. Mondtam neki, hogy nincs is nálam pénz és egyébként sem enni jöttem, mire kiakadt, hogy ő is szokott nekem venni dolgokat és hogy sajnálok tőle pár ezer forintot. Akkor sem volt képes felfogni, hogy nem dolgozok és nem akarok költekezni, mert munka nélkül pár ezer forint is soknak számít.
Ma délutánra azt beszéltük meg, hogy 4-re odamegyek a bútorbolthoz és ott találkozunk. Kíváncsi leszek, hogy várja-e majd az 5000 forintot.
Szerintem nagyon elbeszéltek egymás mellett, és bár nem ismerjük a párodat, annyi az írásodból kiderült, hogy te is ludas lehetsz a dologban... ez az étterembe akar menni, te látszólag belemész, majd az étterembe mégis ő fizet- ez tök passzív-agresszív módja egy probléma rendezésének. Ráadásul az sincs egyeztetve, hogy mi a közös pénz, mit lehet költeni, ki mit vesz meg, ez mennyire igazodik a fizetéshez... így nem lehet súrlódások nélkül együttélni.
Nem ártana neked azelőtt jelezni, hogy mi a gondod, mielőtt bekövetkeznek ilyen vásárlások, amik téged is érintenek. Pl. az éttermes példádnál, amikor felhozza, mondhatod neki előre, hogy neked most nincs pénzed, nem akarsz költeni, jó lenne-e esetleg, ha otthon ennétek? Ha ragaszkodik, állja a saját pénzéből, nyilván ezt nem lehet megtiltani neki.
Azt meg megértem, ha úgy érzi hogy néha te is meghívhatnád, ez mindenkinek jól esik. Szerintem ilyenkor kell baromi őszintén beszélni a pénzügyekről.
Ha mi utazunk vhová, sokszor a párom fizet, mert neki van megtakarítása, én a következő fizuból törlesztek. Mivel ez jól működött eddig is, megvan a bizalom, így nagyjából, érzésre számoljuk, van amit ő áll van amit én.
Amikor nekem vannak pénzügyi problémáim és ő akar vmire költeni, akkor megmondom neki, hogy be tudok-e szállni vagy nem. Ilyenkor vagy alternatívát keresünk vagy meghív. Kövi hónapban visszahívom.
Egyébként a legfőbb megoldás a problémákra, hogy mindketten elkezdtünk új bevételi forrás után nézni, pluszmeló vagy másik munak formájában.
Én pl. képtelen vagyok az együttélésre, sok egyedüllétre van szükségem, nem nagyon tudom elviselni, ha 0-24ben a nyakamon lógnak az emberek.
Meg még sok egyéb oka is van, amiért képtelen vagyok rá, pl. az általad is felvázolt anyagi dolgok, már oda jutottam, hogy nem vagyok hajlandó anyagilag közösködni másokkal, mert az eddigi tapasztalataim alapján erre mindig én faragok rá, mert túl jószívű vagyok, és ezzel mindig visszaéltek.
Volt már mikor ragaszkodott az étteremhez, akkor eredetileg is úgy volt, hogy ő fizet, ennek ellenére mivel otthon is volt kaja és én szerettem is volna belőle enni kértem, hogy együnk otthon, de ő hajthatatlan volt. Én megebédeltem otthon, majd elmentem vele az étterembe, mondtam, hogy én nem kérek semmit, mire ő erősködött, már a pincért is kérte, hogy tegyen javaslatokat, hogy mi az ami nem laktató, hogy mégis egyek valamit, a végén meg már elegem lett és kértem pár rántott mozarella szeletet, hogy ne kelljen jelenetet rendezni.
Mivel tudta, hogy nemrég töltötték a SZÉP kártyámat, így hiába mondtam volna neki, hogy nincs pénzem, tudja, hogy van. Ha azt mondom, hogy nem erre szeretném költeni, ő azzal jönne, hogy ő is meg szokott hívni vagy hogy úgyis csak étteremben tudom elkölteni - eredetileg azt terveztem, hogy majd olcsóbb éttermekben eleszem ebédszünetben, ha lesz munkám.
Mikor a szüleimnél voltunk régebben és ajánlották is, hogy ott van a hűtőben a kaja, együnk nyugodtan, a párom elment a boltba és bevásárolt, azt ette. Persze a saját pénzéből fizetett, de ő akart elmenni a boltba, egyszer ezt is felhozta már, hogy mindig ő fizet a boltban, pedig nem is értem, ki fizetne, hisz ő ragaszkodik a saját bevásárlásához, mert nem jó neki a csirkemellsonka meg mindig akar joghurtot, pudingot nassolgatni.
Amikor én akartam cukrászdába menni vagy boltba, akkor alapértelmezetten kifizettem, fel sem merült, hogy kifizettessem vele, hisz az én ötletem volt.
Az ágynál egyébként jeleztem már a boltban, az ötlet felmerülésénél, hogy nekem nincs erre pénzem, azt hittem csak nézelődünk, mire ő kijelentette, hogy megveszi. Úgy voltam vele, hogy vegye ha akarja, ennek ellenére tegnap tőlem kért 5000 forintot kipótolni az étteremben elköltött hiányt.
Hogyan lehetne megbeszélni azt, hogy mi a közös, mennyit lehet költeni? Konkrétan azt sem tudom, hogy mennyi a pontos fizetése, bruttó 400 ezer körül van, de a konkrét összeget nem tudom, mert egyszer mikor rákérdeztem közölte, hogy ne kotorásszak a zsebében. Nemrég volt fizetésemelése, rákérdeztem, hogy mennyi lett, mire ő úgy tért ki a válaszadás elől, hogy a várt 5% helyett 15%-kal emelték, így most nem tudja a konkrét összeget...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!