Túl sokat várok, vagy jogos a kiakadásom?

Szerintem elettarsa van,akivel a 24-et tolti. Minden,amit leirtal illik a szitura. Ha nem lenne elettarsa/felesege,akkor vinne magaval a szuleihez. Ezen gondolkozz el. Figyelj oda,mikor mit mond,mit csinal. Ellenorizhetned is,h legalabb kideruljon a dolog. Ez klasszikus atveros szitu szerintem. A szilvesztert is majd lemondja,mert megis velemegy a felesege...

N

Oké, hogy az anyukád egyedül él, de erről miért a párod tehet? Miért Ő NE töltse a családjával a szent estét, és ne te?

Szóval érted? Még nem vagytok olyan nagyon régen együtt, hogy tényleges élettársak legyetek, ez csak másfél év, nem pedg 5-10.

Az egy dolog, hogy TE hogy tervezted, de együtt kellett volna tervezni, és nem úgy, hogy te kitalálod magadnak, aztán "puffogsz" hogy túl sokat vársz-e.

Ez a baj, hogy ti nem ugyanott tartotok.

Te már nagyon előrerohantál, hogy mennyire komoly a kapcsolat pedig csak 1,5 éve tart. Ő pedig ezek szerint nem érzi úgy még, hogy kettesben kellene töltenetek a szentestét.

És még mindig ott van az, hogy ő miért ne mehetne haza a saját családjához, míg bezzeg a te anyukádhoz át kell menni.

Ha 200 km-re laknak a szülők, gondolom ritkábban is látja őket, mint te az anyukádat, így szerintem jogos, hogy haza szeretne menni.

Bátyám pl 29 éves, a barátnője 30 vagy 31, 3,5 éve vannak együtt, bátyám mégis hazajön szentestére úgy, hogy 300 km-re lakik, a barátnője családja pedig csak 30 km-re. De 26-án megy a barátnőjéhez, és szilveszterre visszajönnek. Mióta együtt vannak ez így megy, és majd csak akkor változik, ha összeházasodnak/gyerek lesz.

A barátnője soha egy rossz szót sem szólt emiatt, mert megérti, hogy rossz a bátyámnak, hogy a családjától az év nagy részében távol van, és ritkán tud hazajárni, és nem hisztizik, hogy nem normális hogy külön karácsonyoznak.

Együtt is laknak amúgy, most vettek közösen házat, tervezik az eljegyzést, esküvőt is, szóval komoly kapcsolatról van szó!

Nekik, és nekem is ez a normális, szerintem ezzel nincsen semmi baj.

Oké, neked az lenne a normális, hogy együtt karácsonyoztok, de akkor menjél vele te, és ne neki kelljen már lemondania a családjáról. Ja, hogy te se mondanál le az anyukádról? Akkor miért várod el, hogy a párod ne a családjával legyen?

Az, hogy ennyire hogy mondjam, tart a szüleitől, nagyon nem jó, mert ők lesznek az első, az ő akaratuk előtt fog először meghajolni és ez a későbbiekben is így lesz. Hogy meg tudod-e változtatni,nem tudom, ezek olyan alap dolgok, amikkel együtt nőtt fel, lehet, hogy egy nagy szerelem hatására lejjebb ad, de ennek látom a kisebb valószínűségét.

A másik kérdésedre visszakérdeznék, hogy amikor magában akar lenni azt úgy teszi, hogy azért van együtt töltött idő is vagy úgy teszi, hogy veled egyáltalán nem foglalkozik, csak magában van, űzi a hobbiját? Én annak a pártján vagyok, hogy egy kapcsolatban kell időt szánni a saját hobbira, a saját egyéni életére is, de nyilvánvaló, hogy a minőségi közösen eltöltött idő is ugyanennyire fontos. Arany középutat kell megtalálni ebben is.

És még midig nem érted, hogy a kapcsolatotok nem egy hosszú távú dolog MÉG, ezért jó hogy nem dobja el a szüleit érted. :)

Ha majd a 3. évforduló után is külön töltitek az ünnepeket meg minden egyéb probléma fennáll, mikor már házasok vagytok/gyerek is van, akkor el lehet gondolkodni, hogy van-e így ennek értelme.

De másfél év még egyáltalán nem sok idő. Ismerek sok 25-30 évest, akiknek voltak ennél hosszabb kapcsolatai is, mégis külön karácsonyoztak, és utána voltak közösen mindkét szülőnél, de végül vége is lett a kapcsolatnak. Szóval egy másfél éves kis kapcsolat miatt nem kell ennyire drámázni. Tudom, ez így csúnyán hangzik, de attól a másfél még csak másfél marad, nem pedig 3-5-10, ami miatt már jogosan hisztiznél.

Az, hogy a családjával szeretne lenni, nem "fejet hajtás", hanem az, hogy szereti a családját, és velük akar lenni. Pláne, hogy ritkábban látja őket.

És az, hogy alig látja a szüleit, szerintem egyenértékű azzal, hogy anyukád egyedül lenne karácsonykor. Szóval lehetnél kicsit megértőbb. Ha te is 200 km-re laknál az anyukádtól, neked is az lenne a fontos, hogy hazamenj hozzá, és nem az, hogy az egyedül élő anyósodhoz menj át mert ő csak 5 percre lakik.

Próbáld már meg kicsit a párod szemszögéből is nézni a dolgokat, mert baromi önző vagy így!

19. Azért nem igaz, amit írsz, ugyanis egy kapcsolat mélysége nem elsősorban az eltöltött idővel arányban nő, egy viszonylag friss (hogy a példánál maradjunk másfél éves) kapcsolat is lehet olyan szoros, hogy a felek együtt képzelik el az életüket. Ebben az esetben meg szerintem természetes (lenne), hogy elsődlegesen ketten jutnak közös nevezőre és nem kijelenti az egyik fél, hogy ő megy a szüleihez....

Hozzáteszem, itt szerintem ezen a karácsony témán túl kell látni és azt kell látni, hogy a pasi mintha tartana a szüleitől, nagyon ad a szavukra, még mindig ők az elsők neki, holott lehet, hogy a kapcsolata ami van komoly (még akkor is, ha csak másfél év).

És nem meg kell tagadni a szülőket egy kapcsolat, házasság miatt, hanem az egészséges sorrendiséget kellene tudni felállítani. Ez (valljuk be) sok pasinak nem megy, inkább ők szoktak függeni felnőtt férfi létükre a családjuktól.