Nem tudok kilépni egy másfél éves kapcsolatból. Borzasztóan szerelmes vagyok, viszont sokat veszekszünk. Mit csináljak?

Soha nem gondoltam volna h ide ki fogok irni egy kérdést de nagy szükségem van most a tanácsaitokra.

21 éves lány vagyok, a barátom is 21 éves. Fél évig ismerkedtünk aztán hivatalosan is kimondtuk hogy járunk, most tartunk másfél évnél. Én komoly kapcsolatnak mondanám a miénket. Mikor összejöttünk minden nagyon jó volt, leirhatatlanul boldog voltam mellette, soha nem éreztem magam ennyire szeretettnek és én is szerettem őt. Csak azt tudom mondani tökéletes volt az az időszak! Aztán pár hónapra rá elkezdett lányokkal irkálni, meg elment külön bulizni, összakaptunk néha de nem volt vészes. Aztán ezek megismétlődtek, de ekkor már voltak félreérthető facebook beszélgetések, meg közös képek, minden hétvégén külön bulik. Elvesztettem a bizalmam, és elkezdtünk veszekedni. Csak ezen veszekedtünk de hónapokon keresztül. Minden másban megértettük egymást. Könyörögtem neki h ne csinálja, nekem ez nem fér bele egy kapcsolatba. Mondta hogy figyel rá, kisebb változások voltak de nem kb minden ment tovább. Pl van egy lány akivel múlt héten is találkozott, nem is ez a gond, hanem hogy letagadta mikor kérdeztem és később kiderült, és ez nem az első alkalom. Nem őszinte hozzám. Nem tud annyira komolyan gondolkodni mint ahogy én. Régen nagy csajozós volt, szerintem nem tud felhagyni vele. Mostanában már alig találkoztunk. Pedig én nagyon szerelmes vagyok belé, mindent elnéztem neki, és mindent megtettem érte. Én ha szeretek valakit bármit megteszek és nagyon ragaszkodok hozzá. Viszont egyik nap betelt a pohár és megirtam neki mit gondolok, hogy mennyit sirok, mennyit idegeskedek a kapcsoltunkon. Ő meg csak azzal jött h én nem tartom tiszteletben hogy ő szeret barátkozni meg hogy nagyon féltékeny vagyok. Olyan mintha a falnak beszéltem volna, kiakasztott és irtam hogy pár napig hagyjuk egymást, szüneteljünk, ő meg meg se próbálta mondani h adjuk egy esélyt magunknak, rögtön azt mondta legyen igy ahogy akarom. Nem is kűzdött, olyan mintha erre a percre várt volna. Sőt az ismerőseinek azt irta hogy szakitottunk. Én nem akarom elvesziteni, ő nekem a legfontosabb az egész világon, nagyon szeretem. Vele tervezem a jövőmet. Én nem akarok más fiúval megismerkedni, nekem csak ő kell, nemtudom elképzelni az életem nélküle. Mindig mikor jön vacsorával várom, bármit kér megadom neki, minden nap rá gondolok, és nagyon hiányzik ha nem vagyunk együtt.

Szerintetek én reagálom túl? Féltékeny vagyok? Ha megpróbáljuk helyrehozni legyek elnézőbb vagy ez tényleg sok egy kapcsolatban? Vagy tényleg hagynom kellene őt és olyat keresni aki megbecsül? Fogalmam sincs.

Csak az a baj hogy nemtudok kilépni ebből, meg lehet nem is akarok, mindig remélem hogy megtud oldódni, meg annyi szép emlék köt hozzá, mindig mikor ezekre gondolok elsirom magam. Annyira jól megvoltunk, csak ne rontották volna el ezek a nemondjam mik akik rászálltak meg ne találták volna ki a facebookot.

Nemtudom mit tehetnék. Segitsetek!