Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Másnál is előfordult, hogy nem tudta elfogadni, hogy egy kapcsolatban elmúlik a lila köd, a szenvedély, és átalakul megszokássá a kapcsolat? Vagy túl sokat várok?
1,5 éve vagyok egyutt a barátommal,én 23 éves vagyok, ő 36 lesz. Pár hónapja azt érzem, hogy részéről elmúlt a szerelem, de nagyon szeret a sok vita ellenére. Nagyon akaratos természetünk van,nehezen adunk igazat a másiknak, ebből sok is a vita,nehèz a kompromisszum. Nem is tudom jól megfogalmazni, de nem tudom eldönteni hogy normális-e amit érzek, természetes,vagy bebeszélem magamnak.
Szóval biztos sokat várok el valamilyen szinten, de úgy érzem,nem szerelmes már,mert nem ír, csak egy nap 2x, néha felhív,de egy- egy összeveszésnél napokra eltűnik,nem féltékenykedik,nem látom a szemében azt,amikor rám néz,mint anno,állandóan fáradt, nincs benne úgy élet. Ha együtt vagyunk,akkor szokott ölelgetni,és kedves,de pl.a szex is olyan monoton szamomra, nem sűrűn van, nem tudom, hogy magamnak beszélem -e be, hogy nincs kedve hozza, nem kíván, vagy tényleg így van-e. És a lényeg, hogy ezek miatt a "beteges", sötét gondolatok miatt úgy érzem,hogy kezdek kiábrándulni belőle. Ha úgy viselkedne mint az elején, hogy lelkes, odavan értem, nem bír ki egy napot sem a vitáknál nélkülem, és szenvedélyes lenne a szexben, pl.atmegyek és leteper a konyhában, nem csak pl.lefekvésnél,akkor úgy érzem visszatérnének az érzéseim, de ezt vele próbáltam megbeszélni,nem ment. Azt mondta ,hogy ugyanúgy szeret, csak nem bírja a vitát, de hát pont azert vitázom,mert ezeket érzem rajta.
Normális, hogy ennyi idő után ilyesmire vágyom, vagy ez egy természetes ellaposodás, és mindenhol bekövetkezik egy idő után?
Eleg nyitott vagyok szex terén, úgyhogy arra nem panaszkodhatna, hogy nem vagyok kreatìv vagy nem tudom elcsábítani.
Sokan írják, hogy ne dobjuk el a biztosat a járatlan útért, én sem akarnám, de így nem vagyok boldog. Túl sokat várok, és keressek szakembert az agymenésem miatt? Nem tudom elfogadni valahogy ha egy kapcsolat nem olyan mar,mint az első fél évben.Mikor tudom, hogy amit érzek,az már jogos?
Köszönöm a válaszokat.
válasza:Ezt a dolgot egyedül akkor kell elfogadni, amikor már gyerekeket és családot terveztek. Ha nincsenek ilyen dolgok tervben, akkor normális hogy a rózsaszín köd és az őrült szerelem elmúltával véget ér a kapcsolat. Én erre csak későn jöttem rá, de így történtek a dolgok. Kamasz korban és a húszas években azért tartanak a kapcsolatok max néhány évig, mert az emberek nem akarnak még akkor gyereket, amikor megvan az őrült, lángoló szerelem.
Ha ez elmúlik, akkor
A, ott lesz(nek) a gyerek(ek) és az esély hogy az őrült lángoló szerelem átalakuljon olyan fajta családi szeretetté, ahogy a szüleid/nagyszüleid szerették egymást évtizedeken keresztül
B, kihuny az egész, lassan felemészti saját magát a kapcsolat és nem terem semmilyen gyömölcsöt az egész
1-3 év után, még a nagy szerelem időszakában érdemes gyereket vállalni. Ha úgy érzed hogy még erre nem állsz készen ebben az időszakban, akkor úgy sem ő lesz a nagy igazi. Buta az, aki szerint a rózsaszín ködnek évtizedeken át ki kellene tartania. A dolgok nem így működnek.
35/N
válasza: válasza:Ugyanígy érzek 3 év után. :(
Nálunk nagy tervek voltak, házasság, gyerekek stb. Jövőre költöznénk össze, de nem tudom mi lesz ebből így.
Én is azt érzem, hogy csak egy szikra kéne, hogy újra érte lobogjak, de hiába kérem, nem gyújt lángra, pedig azt érzem nála van a kulcsa a dolognak.
23l
válasza:Szerintem nem normális. Én legalábbis magamból tudok csak kiindulni, mi kb. 2 hónappal haladtuk túl a 1,5 évet, de valahogy úgy érzem, hogy újra és újra beleszeretek. Mindemellett nem gondolom, hogy lila ködben élnék, mert reálisan látom a kapcsolatot, úgy ahogy a környezetem is gondolkodik rólunk. Egyre szorosabb a kapcsolatunk és a szex is folyamatosan egyre jobb. Nálunk viták nincsenek, ha eltérő a véleményünk, azt egyszerűen megbeszéljük.
Nekem az előző kapcsolatomban voltak mindennaposak a viták. Na ott már a 8. hónapnál kezdődtek a bajok, másfél évnél nem volt már semmi fejlődés, sőt inkább hanyatlás... változó volt, hogy mikor jobb, és mikor rosszabb periódus volt, de olyan boldogságot nem éreztem mint most. 2,5 évig húztuk aztán.
Szerintem próbáld esetleg feldobni valamivel a kapcsolatot, szervezzetek közös programokat, dobd fel valamivel a szexet vagy valami :) De mérlegeld azt is, hogy ha nem változik semmi, akkor így akarod-e leélni az életedet? Mert még nagyon fiatal vagy...
Nekem szükségem van arra, hogy szenvedélyesen szeressen, ezek ölik ki belőlem a dolgokat,amiket látok rajta, vagy gondolok. Biztos felfújok pár dolgot,de azt nem tartom egészségesnek, hogy eltelnek napok úgy, hogy nem keres, vagy ritkán, mem beszélve a szexről.
Mindent megadtam neki e téren,benne vagyok sok dologban,hogy lehet hogy mar nem akar úgy igazán, szenvedélyesen? Amikor talalkozunk 1 hét után,miért nem teper le? En már félek próbálkozni,mert volt, hogy visszautasított a munka miatt finoman.
Egyébként egyszer elmondta, hogy az egyik exének is ez volt a baja, hogy ritkán ért hozzá,amire az volt a válasza, hogy nem volt kedve már a lányhoz,jobban szerette felnőtt filmekre, ott is kb 1 év után. Félek, hogy nálunk is ez van, hogy egyszerűen ilyen, hogy ráun az emberre, pedig az egekig magasztalt régen, hogy velem a legjobb,más vagyok. Néha azt érzem, hogy illemből van benne mégis,mert gáz neki.
Tényleg nem tudom, hogy ennyi ido után mások hogy élnek, hogy viselkednek egymással a sźürke hétköznapokban,mi az ami még elfogadható 1,5 ev után.
Adjak még egy esélyt a dolognak? Ne hozzak fel semmit ezekbol, hogy ne legyen belőle vita, és nézzem meg hogy ezzel újra feléled e benne irántam a szerelmes és a szenvedély? Szeretem nagyon, nem akarom elfogadni, hogy akivel azt gondoltuk, hogy leéljük az életünket, így megvaltozott.
válasza:Valószínűleg ő érzelmileg sokkal zárkózottabb, mint te, kevésbé szenvedélyes ember, és a leírtak alapján - bár lehet, nincs igazam - elég kényelmes is.
Szerintem jogos, amit érzel, és amire vágysz. Kérdés, hogy meg tudja-e neked adni azt, amit szeretnél? Ha másfél év után ez van, mi lesz később?
válasza:Fél két év alatt bomlik le a szervezetben a szerelemért felelős hormon. Teljesen normális tehát, hogy a lila köd elmúlik. Nem is lenne célszerű, ha megmaradna, hiszen aki volt már igazán szerelmes, az tudja, hogy folyamatos életveszéllyel jár. Az ember nem tud figyelni a környezetére (pl közeledés) nem eszik, nem iszik, nem alszik, csak lézeng a világban. Tehát jó is, ha elmúlik. Ha érett, felnőtt, intelligens párról van szó, akkor nem nézik hátratett kézzel, hanem tesznek érte, hogy olyasvalami maradjon a szerelem helyén, ami talán még annál is erősebb, és egy életre összekovácsolja a párt.
De ehhez egy ember kevés. Mindkét félnek fel kell vállalnia, és napi szinten ápolni kell a kapcsolatot.
válasza:Köszönöm az eddigi válaszokat!
Valószínűleg el tudnám fogadni a kezdeti lángolás elmúlását,ha ami felváltotta,nem ez lenne,nekem ez jelenleg kevés, majdhogynem a "megszokás" kategória, hiába küzdök az érzés ellen magamban, boldog szeretnék lenni vele. Ahogy néhányan írták is, sokaknak egyre jobb lett a kapcsolata, ahogy telt az idő,meg tudják beszélni a dolgaikat,nem csak a szokasos, "milyen napod volt" volt kérdések jellemzik ,beleértve a szexuális együttlétet. Egy nőnek,aki igyekszik mindig csinos lenni, szép fehérneműket vesz, nagy érvágás, hogy azt látja, ha a barátja folyton ásítgat, netezik stb, ahelyett, hogy az egész estét hétvégén meghitten töltenénk, és az este végén,néha hozzáér.
Érzelmileg elég instabil ember vagyok,nagyon tudok kötődni és szeretni,talán már betegesen is, de ha nem változik,akkor hogyan tud egy magamfajta ember erőt venni magán, és későbbi megbánás nélkül kilépni? Kinek hogy sikerült ilyen helyzetekben?
válasza:Én több mint 6 éve vagyok együtt a párommal, de én úgy érzem, hogy folyamatosan beleszeretek. Nincs rózsaszin köd, valami sokkal komolyabb, meghittebb szerelem van, ami teljesen egymáshoz láncol bennünket. Mondjuk ő a mai napig bókol, szeret hozzám érni, látszik, hogy odavan értem stb..
Persze voltak nálunk is hullámvölgyek, egyszer szét is mentünk egy hétre, de ez csak még jobban arra ébresztett rá bennünket, hogy nem tudnánk egymás nélkül élni.
Szerintem sem normális ez, főleg másfél után.:( Valahogy próbáld vele megbeszélni és ha nem változik lépj ki. Az is lehet, hogy nagyon elkényelmesedett és ha megérezné, hogy bizony elveszíthet akkor észhez térne (mint a mi esetünkben)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!