Házas vagyok elég hosszú ideje. Van a férjemmel három gyerekünk. Nemrégen lett egy barátom, akivel nagyon " működik a kémia". Melyiket válasszam, a férjem, vagy a szeretőmet?

Először is: Te nem döntöttél úgy, hogy visszamész és a családodat választod, azt addig tehetted volna amíg dúlt a szerelem, hanem észrevetted, hogy az általad NAGY Ő- nek nevezett hiper-szuper új pasi a csodás kémiájával egy élősködő aki a pénzedre pályázik. Ha nem lett volna annyira türelmetlen és vár a pénzre szó nélkül, nem lepleződik le akkor nagy ívben leszarod a családot. Most meg úgy állítod be, hogy hű de hülye mindenki és nem érti Te milyen fantasztikus döntést hoztál saját elhatározásból.

Másodszor: mi az, hogy visszamentél magadtól? Szerinted a házasság átjáróház? Félreqrok, elköltözök, szarok a férjemre aztán ha rájövök, hogy mégse lesz ez jó akkor mintha mi sem történt volna visszamegyek?

És hiába nem értesz itt semmit, Te csak a pénz miatt mentél vissza. Mert az új kapcsolatot is csak a férjedtől várt pénzből akartad fenntartani. Az eszedbe sem jutott, hogy Te hagytad el őket ezért esetleg ha annyira nagy a szerelem akkor elmegyünk dolgozni és felépítünk egy egzisztenciát az új pároddal. Csak azon filóztál, mennyi minden járna neked, mennyit lehet a férjedről lehúzni.

A közös jó életet amit felépítettetek nem ő dobta hanem Te. Emlékezz csak.."mi van, ha ő az igazi? Hagyjam elmenni az életemből?" Szerinted ez igy működik. Szerinted ez egy pici botlás és nem érted a férjed miért nem fogad vissza. És ha jövőre újra jön egy pasi aki a hirtelen fellángolás miatt a nagy ő-nek fog tűnni akkor újra költözöl mert hát nem hagyhatod elmenni.

Mivel nagyon érezni, hogy pénztelen vagy akkor azt is megkérdőjelezem, hogy a "közösen" megteremtett jólét megteremtésében volt-e valami szereped. Mert a jólét nagyban pénzkérdés márpedig nekem úgy tűnik, hogy nálatok a pénz nem Te hozod haza, Te csak élvezted a férjed által megkeresett pénzt és az ebből képzett jólétet. És még felháborodsz, hogy keveset kapsz. Amikor szóba jött a válás akkor a gyerektartast sem akartad fizetni mert akkor az új pasid tartana el amit nem tűrt volna. Eddig a férjed tartotta el az egész családot az új pasi meg téged sem tudott/akart volna. És ugye az eredeti kérdésed is az volt mi maradna váláskor neked?

A legundorítóbb, hogy ennyire bagatellizálod amit tettél. Szerinted ez semmi, nincs nagy baj, hisz visszamentél. És most meg a férjedet hibáztatod, mert "jól életetek, stabil családotok volt és esélyt sem ad, hogy rendbe tegyétek". Érthetetlen, ugye?

A férjed is azt hitte stabil a család. Míg be nem jelentetted, hogy költözöl. Akkor kiderült neki, hogy mégse. Ezek után csodálkozol, hogy nőzik?

A legrosszabb pedig az egészben az, hogy szerintem te el is hiszed, hogy amit tettél egy semmiség, csak egy picike megingás és érthetetlen számodra, hogy ő nem ad esélyt. A magad fajta megmagyarázza magának is és elhiszi, hogy ő szinte ártatlan...na de a többiek, na ők a szemetek mert így reagálnak.

És tudod mi jár neked? Amit hoztál a házhoz. Vagyis semmi. Eddig is jól éltél a férjed mellett most is szeretnél jól a férjed pénzéből.

Értsd meg végre, hogy ahogyan jogosnak tattottad elhagyni a férjed, családodat a vélt boldogságod után futva, felhagyni egy olyan kapcsolatot amelyet szerinted jólét és stabilitás jellemez most akkor a férjednek is joga van menni a saját boldogsága után és elhagyni azt a kapcsolatot amely őt már nem tudja boldoggá tenni és úgy ahogy te anno nem adtál esélyt a rendbehozatalára úgy ő sem ad, mert nem úgy érzi.

Vagyis hagyd már a férjedet, nem érdemled meg, hogy visszacsücsülj a jólétbe mert nem becsülted, és nem becsülted azt sem aki ezt neked biztosította. Rohangálj a nagy ő-k után és teremtsetek magatoknak jólétet közösen ne pedig mástól várd el, hogy majd a csalásodért elhalmoz minden jóval. Ja, hogy így pénz nélkül nem kellesz senkinek? Ismered a közmondást: akkor megy a szamár a jégre táncolni, mikor a legjobb dolga van.

"Mert volt egy gyenge pillanatom, ezért a nyomor szélére lökni a másikat gusztustalan. Sose tennék vele ilyet, hisz a férjem volt"

1: ez nem egy pillanat volt, nem egy távoli városban konferencián voltál és egy gyenge pillanatban éjfélkor a bárban odajött egy álom pasi és abban a percben volt elvesztetted a fejed. Ez egy gyenge pillanat, ez szerintem teljes mértékben megbocsájtható, sőt, el sem muszáj mondani.

2: Amit te csináltál az egy megfontolt döntés volt, még nyílt kérdésként is tanácsot kértél, szóval volt időd bőven átgondolni

3: egy botlás egy egyszerű kalandról szól, te egy olyan férfit találtál akivel szeretted volna leélni a hátralévő életedet

4: a srác egy olyan gyerek volt, aki még sehogy sem kezdte el az életét, de most utólag visszanézve, a férjed nélkül te sem tettél le sok mindent az asztalra, mert férjed nélkül nem maradt jóformán semmid

5: Te tetted meg az első lépést, te hoztad meg a döntést, arra nem lehetsz mérges, hogy ez annyira rosszul esett a férjednek, hogy zavarában és dühében ő is utánozott téged. De az első ütést te vitted be, ő csak reagált

6: a "sose tennék vele ilyet" kifejezést meg ne használd, mert megtetted vele, hiába volt a férjed.

Sok botlást meg lehet bocsájtani, de mikor tudatosan otthagynak téged, tudatosan fájdalmat okoznak és utána meg jönnek, hogy hülyék voltak és inkább felejtsük el, az egy óriási arcon csapás amit a legtöbb férfi nem tud megemészteni.

Te egy felnőtt nő vagy, választottál, döntöttél, és minden döntésnek következménye van. Ezzel tisztában voltál, bevállaltad, határoztál és most panaszkodsz, hogy rossz döntést hoztál. Ez az élet, nincsenek második esélyek, ez már nem az iskola, ez már a kőkemény élet, ahol minden egyes döntésed befolyásol mindent, és a te esetedben már 3 gyerek és egy férj életét.

Nincs olyan, hogy fordítva történt volna. Te komolyan azt hiszed, ha te nem csalod meg majd ő megcsal? Ezzel próbálod jobb színben feltüntetni magad?

A gyerekeid pedig azért szeretnek jobban az apjukkal lenni, mert ő nem csapta be őket mint te.

Nem a férjed a hibás mert újra keresi a boldogságot, hanem Te mert megcsaltad.

Van igazság.

Nem forgatom ki a szavaidat, ezt írtad: "Amúgy meg ha Ő csal meg előbb , akkor is ez a végeredmény, sokra megyek a hűségemmel. " Nincs olyan ha ő csal meg előbb. Ezzel ne próbáld magad jobb színben feltűntetni.

Elbasztad az életed, a férjed meg jól járt. Ő hűséges volt hozzád, azutan lett valakije, hogy kimondta vége, te meg hosszú ideig csaltad.

Mit nem tudsz ezen megérteni??

Végzetes hibát követtél el. Csak TE vagy a hibás!

Amúgy az is gusztustalan, hogy most a gyerekekre próbálod kenni a pénz dolgot... Szted ha a szeretőd nem pénzéhes és vele maradsz több pénzetek lett volna?? Hagyjuk már... Mégis mit vártál? Ha esetleg nálad maradtak volna a gyerekek rosszabb sorsuk lett volna mint most az apjukkal! De az gondolom a "kémiád" miatt akkor nem érdekelt. Inkább örülj, hogy jó életük van.

Az "átlag emberek" amik közé most kerültél, kevesebből is megélnek, és nem panaszkodnak. Te meg rinyálsz, hogy megcsaltad a férjed és így bánik veled. Megérdemelted.

"megcsaltam, és ő is megcsalt"

ez nem így van. Megcsaltad, vége lett a kapcsolatnak és ő tovább lépett.

Lehet mondani, hogy papíron még nem, de a szívben igen