Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Önző vagyok a párommal?
Igazából még atz sem tudom, mi a kérdésem, inkább csak a véleményetekre lennék kíváncsi:
párom, a vőlegényem, kislányom édesapja. Jelenleg épp munkahely váltáson gondolkozik, van 3 lehetősége is, csak nem tudja melyiket válassza, hogy jól jöjjünk ki....szóval nem könnyű neki, amit maximálisan meg is értek, próbálok valami okosságot kitalálni.
Tegnap vásárlás közben ért egy nagyon rossz élmény, és ezt meséltem neki, kicsit részleteztem, mert úgy gondoltam, hozzá tartozik a sztori megértéséhez. A válasza: jól van már jól van már... semmi együttérzés, csak kb fejezzem már be, ne nyújtsam. Ma reggel meg a szememre vetette, hogy milyen hosszan mondtam (pedig valójhában csak egy pár percig) és mit kihozok ebből, pedig vannak nagyobb problémák, mert ő most éppen munkahely váltásban van, és ez rám, gyerekre is kihat, és hogy ez legyen a legnagyobb problémám.
Most önző vagyok, hogy elmondtam neki, ami bánt? Tartanom kellett volna magamban? Ne mondjak el neki most már semmit? (Egyébként egy ideje elég sokszor van, hogy nem bir végighallgatni, igaz időnként valóban túl bő lére eresztem a sztorizást, de mindig is ilyen voltam, de kapcxsolatunk elején mindig meghallgatott. És elvileg szeret is, meg hát a gyerek is szerelemgyerek... Elég sokszor lenyeltem már ezt a végig nem hallgatásást, de kezdem unni és egyre jobban felmérgesít vele...) Nem tudom, mi tévő legyek: hallgassak, vagy térjek vissza a viselkedésére? Reggel csak annyit mondtam neki, hogy azért mert van ez a probléma, még velem is történnek dolgok, amik nekem akkor és ott valóban probléma... Néha az az érzésem, hogy nem ért meg és lelkileg nem számíthatok rá (amúgy többnyire segít mindenben), pedig ez különösen fontos nekem egy kapcsolatban. Már azon is elgondolkoztam, merjek-e így belevágni a házasságba?
Mi véleményetek? (Kérlek jelezzétek, hogy ffi vagy nő kommentel, köszönöm)
válasza: válasza:Inkább ő önző, ha egyszer elvárja, hogy most álljon meg a világ addig, amíg ő eldönti, melyik munkát választja, és te se foglalkozz semmi mással, csak vele.
Az is ezt mutatja, hogy nem érdekli, te mit mondasz, de ő elvárja, hogy te foglalkozz az ő gondjaival, legyél megértő, türelmes, stb.
Úgy gondolja, hogy ő sokkal fontosabb, mint te.
Ha ezt tudod tolerálni hosszú távon (mert megváltozni nem fog, sőt idővel csak zsörtölődősebbek a pasik), akkor házasodjatok. De ha nem, akkor felesleges, mert csak válás lesz a vége.
A gyerekkel szokott foglalkozni? Mennyi idős?
Mert egy idő után rá is csak legyinteni fog, hogy túl sokat beszél, az ő gondjai nem fontosak, csak "gyerekgondok", bezzeg ő.
Egyelőre próbáld meg, hogy ezeket az "apróságokat" mással beszéled meg, egy barátnővel, családtaggal, stb. és nem vele, elvégre nem érdekli.
Ha így mindennapos lesz az, hogy oda se figyel rád, akkor hosszú távra ne rendezkedj be mellette.
válasza:(bocsánat, telefonrol nem tudom normálisan írni...)
Én is szeretem. Csak mostanában keveset tudunk kettesben lenni, nappal ugye ö dolgozik, én babázok, estére hulla fáradtak vagyunk...már elmondtam neki, ho gy ez igy nem lesz jó, nem tudok így élni...de itt a baba...nekem elváltak a szüleim és tudom milyen rossz...meg hát nagyon szeretem is...
válasza:Nekem is volt oylan barátnőm mint te, folytan a saját problémáival jött, sőt traktált vele, húzta az apró, telentéktelen szarságait, miközben ő is tudta, hogy jóval nagyobb bajaink is vannak.
Az ilyen nővel nem lehet mit kezdeni, mert nem normális élethez való.
Szakítottam vele és most olyan barátnőm van, aki nem traktál fölöslegesen és ami problémája van, azt elmondja, röviden, velősen és kész. Nem hánytorgatja fel évekig, nem durcázik, nem gondolkodik szakításon minden hülyeségen.
Igen, így is lehet és már képtelen lennék elviselni egy hozzád hasonló lányt.
Ha magatoknak akarsz jót, akkor elkezded lenyugtatni magad. Ha csak neki, akkor szakítasz vele.
válasza:Azért nem mindegy, mennyire húzod el a mondanivalód. Nekem van egy ismerősöm, a lényeg egy mondat lenne, de elkezdi bevezetni teljesen jelentéktelen dolgokkal, azokat is körülírja százszor, mire eljut a lényeghez. Néha úgy érzem magam, hogy elvesztem a mondataiban, meg hogy hülyének néz, mert egy mondatban nem érteném meg.
Nem szoktam közbevágni, de csak azért tudom visszafogni magam, mert nem találkozunk túl sűrűn. Egy biztos, amikor elkezd mesélni, már menekülnék.
Abban igazad van, hogy a te mondanivalód is fontos, de próbáld tömörebbre fogni, hátha türelmesebben meghallgatja.
válasza:Stresszel az új munka miatt, ami valóban kihatással van rád is és a gyereketek életére is. Lehet rossz pillanatban mondtad amit mondtál és ő meg ingerülten válaszolt szerintem ennyi a dolog.
Ti nők mindent kibeszéltek sokszor ezzel vezetitek le a stresszt. Mi férfiak inkább magunkba folytjuk, megpróbáljuk egyedül megoldani a dolgokat, nem traktálunk mást ezekkel. Ilyenkor előfordul hogy néha bizony robbanunk. Ez persze nem jó, és nem is mentség, de mióta világ a világ, ez így működik, belénk van kódolva, úgy ahogy belétek a folytonos csacsogás :) Meg kell próbálni ezt tudni kezelni, neki is és neked is.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!