Önző vagyok a párommal szemben?

Nos, megpróbálom röviden leírni a problémám, de attól tartok így is elég hosszú lesz...

A barátommal már 5 hónapja együtt vagyunk. Nagyon szeretem őt, "szinte" szerelem, de igazán mégsem...

2 évvel ezelőtt ért véget egy kapcsolatom, az első szerelmem volt, 1 évig voltunk együtt. A srácnak elég beteg volt az elméje, ez csak a kapcsolat végén mutatkozott meg, és amit tett velem, azóta sem tudtam feldolgozni... Az a "kisebbik baj" volt, hogy mikor összevesztünk, megvert, bezárt a lakásba és nem engedett el... A nehezebbik oldala az volt, hogy szexuálisan erőszakoskodott velem.

Nem az egész kapcsolatunk telt így, csak az utolsó 2 hete... Előtte a majd' 1 év teljesen harmonikus, csodálatos időszak volt. Viszont az, amiket tett, nagyon nagy sebet hagyott bennem... Szakítás után eljöttem a városból, ő utánam jött, le akart késelni... Volt, hogy könyörgött, hogy béküljünk ki, volt hogy fenyegetett, hogy öngyilkos lesz, volt hogy azzal fenyegetett, hogy engem öl meg, vagy legalább tönkre tesz.

Az elmúlt 2 évben nem is volt kapcsolatom, egyszerűen úgy érzem/éreztem, már képtelen vagyok szívből szeretni. Mintha kiölt volna belőlem minden lehetséges érzelmet.

5 hónappal ezelőtt pedig összejöttem a mostani párommal, Ő egy nagyon különleges srác. Érzem, hogy szerelmes belém, én pedig szeretem Őt tiszta szívemből, de úgy érzem belé sem (ahogy senkibe sem) tudnék szerelmes lenni már.

Mégis vele vagyok már hónapok óta, mert tudom jól, hogy még egy hozzá hasonló fiút nem találnék sehol. Számomra Ő az "álompasi" külsőleg és belsőleg egyaránt. Vele el tudom képzelni hosszútávon is a kapcsolatunkat, sőt, le tudnám élni vele az életem.

Önzőnek érzem magam, amiért vele vagyok, mert "csak" szeretem, és nem vagyok szerelmes... Pedig Ő szerelmes belém... Úgy érzem nem érdemlem meg Őt.

Valóban így van?