Miért gondolja a legtöbb nő, ha hanyatlik a szexuális élet, akkor csak szerető lehet a dologban?

Ha én összekötöm az életem valakivel, akkor onnantól kezdve minden probléma KÖZÖS. Ha az egyik fél a kapcsolatban változik, akkor nem várhatja el, hogy a másik fél is vele változzon. Az ember ugyanis az igényszintjének megfelelő párt választ, és joga van hozzá, hogy a társa legalább törekedjen arra, hogy megőrizze azt a szintet, ami miatt választották.

Pl. ha egy nő csinosan, igényesen öltözik a kapcsolat elején, ügyel az alakjára, akkor a társa átverve érzi magát, ha igénytelen lesz és elhízik ÉS nem tesz ellene. Némi változás egy kapcsolatba belefér, pláne egészségügyi okok miatt, de a kapcsolatban nem csak a saját jóllétünk számít, hanem a társunké is! Ha én úgy vágok egy kapcsolatba, hogy napi rendszerességű szexre van igényem, és a páromnak is, de a párom igényszintje változik, az enyém meg nem, akkor a párom nem várhatja el az alkalmazkodást. Más kérdés, ha már eleve tisztázzuk, hogy nincs igényünk a szexre.

Te önzőnek titulálod a saját érdekek érvényesülését, de az évek során megtanultam, hogy egy kapcsolatban kell valamennyi önzés, ugyanis ha nem képviseljük az igényeinket, akkor az hosszú távon komoly frusztrációt okoz, ami a kapcsolatnak is árt. Ha tartósan le kell mondanom az igényeimről, akkor a társam "nyer" egy megkeseredett, frusztrált partnert, aki nem érzi jól magát a kapcsolatban.

Te azt se tudod, mi a problémád, csak eldöntötted, hogy nem akarod megoldani, a másik fél meg fogadja el, mondjon le a saját igényeiről. Tehát ő fogadjon el téged, úgy, ahogy vagy, de te nem fogadod el őt úgy, ahogy van. Ez az, ami egy kapcsolatban megengedhetetlen.