Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy mondjam meg neki, hogy én nem állok készen arra, hogy 3 gyerek nevelőanyja legyek 22 évesen? Mi lehetne a megoldás?
A barátommal összeköltöztünk, vagyis én költöztem hozzá (ő szerette volna), miután a felesége elköltözött az anyjához a gyerekekkel. Ez még nyáron volt, de a volt feleség egyre jobban bekattant, képtelen feldolgozni a válást, vagy azt, hogy már én is itt vagyok. Már a gyerekekkel sem foglalkozik, csak idegbetegeskedik, ezért a párom szeretné, ha visszaköltöznének ide... A ház maga hatalmas, szóval nem lennénk egymás szájában, külön emeletük van/volt nekik, de azért csak más lenne a helyzet, mint most, amikor kb. csak telefonon beszélnek az apjukkal, velem csak párszor találkoztak.
Nincs velük semmi gondom, de azért 22 évesen nem a nevelőanyaság a fő célom, ráadásul keveset is vagyunk itthon, az életünket nem gyereknevelésre rendeztük be.
Keveset vagyunk itthon, sokat járunk el szórakozni, összejárunk a barátainkkal és utazgatunk mindenfelé.
A gyerekekkel ez kivitelezhetetlen lenne (7, 12 és 16 évesek)...
Utolsó, szerintem pont ezért lépett ki a házasságából, mert elege lett belőle, hogy már CSAK apának nézik...
Kérdező, a párod az FÉRFI és apa - amelyik nő ezt nem felejti el, annak nem kell különösebben parázni a kapcsolata miatt...
Na ez a kérdés elég népszerű lett itt. Az tetszik legjobban, amikor valaki belekeveri, hogy a pénz miatt van a férfivel a lány, erre a lány azt mondja van neki pénze nem azért van vele, erre a válaszolónak ez sem tetszik, honnan van pénze! :D
Tipikus magyar mentalitás.
"Dögöljön meg a szomszéd tehene" kiegészült "dögöljön meg az is akinek pénze van!" :)
Nevetséges kultúra vagy nem is tudom mi.
Ja a kérdésre közben nem is válaszoltam bocsi.
Meg kell mondani neki így, kerek perec.
Erre te nem érzed magadat felkészültnek és csak probléma lenne ebből. Erre ő majd mond valamit, amit te vagy elfogadsz vagy nem. Szerencsére még fiatal vagy és válogathatsz, ha netán emiatt magadra maradnál.
Egyébként mindenki szid téged vagy az apát, pedig senki nem tudja hogy történt, milyen sorrendben voltak a dolgok, a történetben ki milyen ember. Egy elvált embernek sem tilos új életet kezdeni. A válást nem feltétlenül egy másik okozza, de hozzájárulhat, hogy meg meri tenni mert esetleg már régóta készült rá. Ez sem bűn, bár sokan nem válnak el attól, hogy nem egy leányálom a házasságuk. Én sem tenném, de nem ítélem el.
Te kérdező pedig miért ne választhatnál elvált embert, ha megtetszik? Szóval ezeket megkérdezném némelyik válaszolótól. Mindemellett biztos van olyan, amit lefestenek, hogy egy szép házasságot tönkre tesz egy fiatal feslett nőszemély, aki a pénzre hajt. Igaz, hogy ez is divat ma, de attól miért kell általánosítani?
és hol lett leírva, hogy csak apának volt nézve?
és még ha így is van, akkor már rögtön le kell tojni a gyerekeket? jó, ott a friss nuni most azzal van elfoglalva, de majd ne csodálkozzon, ha egyedül lesz a gyerekei tojnak majd rá
Előző, sehol nem szerepelt a válás oka, ez csak egy vélemény, egy nagyon gyakori ok ebben a felállásban.
A "ha egyedül lesz, a gyerekei majd" ez meg egy ilyen "nőjön be az orra luka" típusú modern átok:)... miért kellene egyedül lennie?
... na, megérkeztek a lepontozó-anyucik...
Szóval az van, hogy ha egy gyerek felnő, akkor az a természetes, hogy a saját életét fogja élni a saját társával... vagy az utca túloldalán, vagy az óceán túloldalán, ahogy épp alakul... nem az a dolga, hogy a szülője egyedül létével foglalkozzon...
Kevés idegesítőbb jelenséget ismerek, mint a mártíromkodó szülők (első sorban anyák), akik a gyerek első 25 évét az "én csak a legjobbat akarom, most még nem fogod fel, de majd ha...akkor majd"... dumával teszik tönkre, a következő 25 évét meg az "én feláldoztam érted az életem..." - hogy ki a fene kérte - "és ez a hála..." dumával zsarolnak, és borítják rá az emberre a saját rossz döntéseik összes nyomorát...
Szóval NEM, nekem pl minden felállásban a TÁRSAM az első, és ezt elvárom viszont is, és egymással akarjuk leélni az életünket, egymást, az egymásért való felelősséget vállaltuk 100%-ban önként, a gyerekemet a kutya se kérdezte, hogy vállal-e engem.
(a szülőt és a gyereket is a sors dobja, ugyanúgy, mint az összes többi rokont)... a mártíromkodó anyukákat meg a hátam közepére kívánom, ebben a szerepben untig túl sok nekem a saját anyám elviselése is... nehogy még a társam is ilyen borzadvány legyen... annál már a magány is jobb lenne...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!