Menyire igaz, hogy egy idős szülőről vagy nagyszülőről kötelessége a saját gyerekének gondoskodnia? Mennyire, milyen szinten? Megoldás-e az öregek otthona?

Kötelesség nincs, de a szülő is tojhat ilyen erővel a saját gyerekére. Én annak érzem.

Ugyanakkor igen megterhelo munka mellett ápolni vkit 0-24be.

Anyukám csak 3 hónapig gondozta az anyját, de láttam, majd elesik a faradsagtol. Szóval nehéz ez, visszaadni úgysem lehet teljesen, amit tőlünk kaptunk.

Én azon az elven vagyok, tegyünk értük a legtöbbet, ha az idősek otthona, ha az otthoni ápolás, ha az heti egyszeri takarítás, vagy csak bevásárlás.

Nemrég én is rá voltam szorulva 29 éves létemre, hogy a szüleim lassanak el. Nem lenne szívem őket bedugni vhova! De mi 1 városban élünk, ez megoldhato. Nyilván aki messze lakik, nekik ideálisabb az otthon.

Az utolsó kijelentés igaz, legalább is jogilag, ezt nevezik szülötartásnak. Viszont vannak határok, a "gyerek" csak bizonyos mértékig köteles eltartani a szülöt.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a gyerek köteles egy háztartásban élni a szülövel, illetve hogy teljes mértékben el kell tartania öt, de a jogban meg van határozva az, hogy milyen mértékben kell anyagilag is támogatni a szülöt.

Az nem kötelessége a gyereknek, hogy takarítson, fözzön, ápolja a szülöt - márcsak azért sem, mert erre a legtöbb esetben a munkája miatt sincs lehetösége.

Az otthonba adás eléggé vitatott, de a többségnek nem sok más lehetösége van, ha házilag nem megoldható az idösek ellátása.

Ha a szülő normális körülmények között felnevelte a gyerekét, akinek a lehetőségein belül mindent megadott, hogy normális ember váljék belőle, hogy tanult legyen, hogy a gyerek felnőttként boldogulhasson majd az életben. Ha a szülő mindezért a belét kidolgozta, akkor erkölcsi kötelessége a felnőtt gyereknek, hogy a szülőjét idős korára támogassa ha rákényszerül. Ha megoldható akkor otthon az otthonába vagy a felnőtt gyerek otthonában segítsen, akár úgy, hogy ápolót fogadd mellé. Ha nem megoldható, akkor egy kulturált otthonba helyezze, és rendszeresen látogassa.

Ha a szülő nem foglalkozott soha a gyerekével, ha testileg-lelkileg terrorban tartotta, de a gyerek mégis méltó felnőtt lett, akkor a felnőtt gyerek a saját lelkiismeretének tudatával dönthet, hogy segíti vagy sem az idős szülőt. Itt csakis a felnőtt gyerek mérlegelhet. Ha úgy gondolja, hogy különb a szüleinél, és a lelkiismerete nem engedi, hogy elforduljon még akkor is ha tudja rossz szülők voltak, akkor segítsen. Ha viszont erőseb a harag, a fájdalom akkor úgysem fog segíteni, és meg is érthető az álláspontja.

[link]

Pusztán jogi szempontból igen, amennyiben a szülő/nagyszülő nem képes magát eltartani, nincs házas/élettársa, aki megtehetné ezt, ill. a gyerek önmaga és gyermekei eltartását ezzel nem veszélyezteti.

Nagy általánosságban azt mondanám, hogy ez erkölcsi kötelesség, az, hogy milyen formában teszi ezt a gyerek, elsősorban a lehetőségeitől függ.

6: Magyarországon is vannak már ilyenek? Én mindig csak filmekben láttam?

Gondolom, iszonyatosan drága lehet.

[link]

Itt van egy csomó. 3,5-5,5 millió között van az egyszeri hozzájárulás, 50-70 ezer között a havidíj. Gyakorlatilag a lakásért és a nyugdíjért lehet bekerülni.

Az egyházi fenntartásúak talán olcsóbbak, de hosszú a várakozási idő.

Endre újabb kérdése. ...

Erkölcsileg illő lenne, törvényileg pár ezer forintnyi rokontartasra kötelezhető. Arra nem, hogy kapcsolatot tartson vele, vagy gondozza. Házi ápolási nagyon erős jellem és végtelen türelem kell, simán rá mehet az ember.

Nem igaz a kijelentesed.